A hosszú alvás után kipihenten ébredve Gabi már az ajtóban
várt, ekkor keltettem Orsit telefonon. Fél 8-kor indultunk a futásra, ami
tegnapi idő szerint fél 9 volt. Krista Gabi is velünk indult, de csak
gyalogolva. Kellemes napsütésben a félsziget túlsó csücskét céloztuk meg. Több
futóval is találkoztunk, akik lelkesen üdvözöltek minket, futóbolondokat.
A bozótosban itt is ropogtak a puskák, a dombok pedig megszuszogtattak bennünket. Fél óra múlva visszafordulás, innentől már égett a zsír! Az elvesztett energiát a bőséges reggelivel visszapótolva kezdtünk neki a nehéz napnak: napozás és strandolás a mai program. Naplóírás után Zolcsival a sziklás partra indulunk, nehogy még egyszer baleset érjen bennünket. A többiek a medencében szinkronúszással szórakoztatták a nagyérdeműt, majd nem ketten, de 11-en indultunk túrázni.
A sziklamászást más mégsem vállalta, pedig a meredeken leszakadó partfal, a sziklakertbe illő törpe növények és a sivárnak ható, pedig minden négyzetméterén életet nevelő táj szemet gyönyörködtető annak, aki hajlandó közelebbről megnézni. A gyalogtúránk vége felé, a Meleiha-i strandnál elkapott az eső, de egy rövid buszozással a katedrálishoz jutottunk, ahol hiába kerestük a többiket, pedig a Guiness sörözőnél beszéltünk meg találkát másfél óra múlva.
Shoppingolva, a kilátásban gyönyörködve múlattuk az időt, mire fél órával később előkerült a csapat: 5 méterre a megbeszélt helytől, egy másik vendéglátóipari egységben vártak ránk. Kárpótláskén a struki egy feledhetetlen csokitortával és egy Guiness sörrel próbált engesztelni bennünket, erre mit tehettünk? Kiengesztelődtünk. A szállodába visszabuszozva ott folytattuk, ahol elkezdtük a napot: lazítással. A nehéz nap végén már csak a svédasztal teheti fel a napra a koronát, meg egy kis lazítás a bárban Chuck Norris vicceket mesélve.
A bozótosban itt is ropogtak a puskák, a dombok pedig megszuszogtattak bennünket. Fél óra múlva visszafordulás, innentől már égett a zsír! Az elvesztett energiát a bőséges reggelivel visszapótolva kezdtünk neki a nehéz napnak: napozás és strandolás a mai program. Naplóírás után Zolcsival a sziklás partra indulunk, nehogy még egyszer baleset érjen bennünket. A többiek a medencében szinkronúszással szórakoztatták a nagyérdeműt, majd nem ketten, de 11-en indultunk túrázni.
A sziklamászást más mégsem vállalta, pedig a meredeken leszakadó partfal, a sziklakertbe illő törpe növények és a sivárnak ható, pedig minden négyzetméterén életet nevelő táj szemet gyönyörködtető annak, aki hajlandó közelebbről megnézni. A gyalogtúránk vége felé, a Meleiha-i strandnál elkapott az eső, de egy rövid buszozással a katedrálishoz jutottunk, ahol hiába kerestük a többiket, pedig a Guiness sörözőnél beszéltünk meg találkát másfél óra múlva.
Shoppingolva, a kilátásban gyönyörködve múlattuk az időt, mire fél órával később előkerült a csapat: 5 méterre a megbeszélt helytől, egy másik vendéglátóipari egységben vártak ránk. Kárpótláskén a struki egy feledhetetlen csokitortával és egy Guiness sörrel próbált engesztelni bennünket, erre mit tehettünk? Kiengesztelődtünk. A szállodába visszabuszozva ott folytattuk, ahol elkezdtük a napot: lazítással. A nehéz nap végén már csak a svédasztal teheti fel a napra a koronát, meg egy kis lazítás a bárban Chuck Norris vicceket mesélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése