A telefonom kiugrasztott az ágyból 5.45-kor, de
meglepődtem, milyen sötét van. Ettől még nekivágtam az éjszakának, a kivilágított
utak mentén. Az út menti bozótosban ébredező fürjek hangját hallottam. Mire a
szomszéd városban lévő hosszú, homokos strandra értem 30 perc elteltével,
hajnalodni kezdett. Meztelen fürdés a sekély vízben, majd irány visszafelé.
A hajnali fényben meglepő felfedezést tettem. A dimbes-dombos, sziklás táj elszórva tele van kis, kőfallal körülvett parcellákkal, ahol mindenféle kerti növényeket termeltek, köztük kis, lapos tetejű kőházak, ahol a gazdálkodók élnek. A kis erdőfolt, ahol a fürjek hangját hallottam nem más, mi magasabb bokrok csoportja, közöttük egy puskás ember sétál két vadászkutyával. Fürjekre vadásznak ezek, nem költöző énekesmadarakra. Innentől kezdve mindenhonnan hallottam a puskák ropogását, tényleg itt a vadászszezon.
A szállodába visszaérve még mindenki aludt, fárasztó volt a tegnapi nap. Volt időm megírni a naplót, majd a reggelinél találkozott a csapattal. A kiadós étkezést követően a túraszervezőnkkel találkoztunk, beültünk egy terembe, és mint egy tanító néni a gyerekeknek egy órában elmesélte a lehetséges programokat és a tudnivalókat. Ezután közösen megbeszéltük a heti programot, majd a csapat buszra szállt és egészen közel a fővároshoz, mintegy 40 perces buszozás után szálltunk le.
Városnézés St. Juliens-ben, meglátogattunk egy kellemes pub-ot majd a kanyargós kis utcákon a régi omladozó és új, csupa üveg toronyházakban, a kikötőkben és hangulatos kis terekben gyönyörködve lassan átsétáltunk a szomszédos kisvárosba, Sliemá-ba, mely már Valetta elővárosa. Közben megküzdöttem egy hatalmas csokifagyival, amitől úgy néztem ki, mint egy maszatos kisgyerek. A visszafelé jövő busz a figyelmeztetésnek megfelelően tényleg váratott magára, de nem siettünk sehová. A busz zsúfolt volt és a légkondi miatt szabályosan hideg. A buszos őrült tempóban száguldozott a szűk, kacskaringós utakon, az út „rossz” oldalán, hiszen itt az angol szabályokkal megegyezően a ballra tarts a szokás.
Mikor Mellieha-ba értünk, a buszról leszállva a kellemes melegben már felengedtünk. Egy kávézó teraszán megkóstoltattam a Kinnie-t, Málta nemzeti italát a többiekkel, mely kesernyés íze miatt nem aratott osztatlan sikert. Én szeretem, olyan íze van, mintha narancs üdítőt tonikkal, vagy gyerekeknek való kanalas orvossággal kevertek volna. A Szent Pál társkatedrális megtekintése után a sziget legfinomabb csokitortáját kóstoltuk meg a teraszon gyönyörködve a Mellieha Bay kilátásában. Innen már rövid buszozás a szállodáig, mely távolságban megegyezett a reggeli futásommal.
A hotelba érve már a szobatársam is felébredt és délutánt strandolással terveztük tölteni. Ekkor ért egy olyan baleset, amire álmomban sem számítottam, a homokos parton, a kis öbölben szurokba léptem. Zolcsi csak röhögött rajtam, de mikor látta, hogy ő is szurtos lett, már nem annyira. A recepción kértünk elsősegélyt, de ott semmiféle oldószerrel nem tudtak segíteni. Végül Orsinál találtuk meg a megoldást körömlakk-lemosó formájában. Nagy nehezen tisztába tettük magunkat, majd vacsora, éjszakai zenés műsor és alvás következett. A reggeli futást most már későbbre terveztük, tekintettel az óra átállításra.
A hajnali fényben meglepő felfedezést tettem. A dimbes-dombos, sziklás táj elszórva tele van kis, kőfallal körülvett parcellákkal, ahol mindenféle kerti növényeket termeltek, köztük kis, lapos tetejű kőházak, ahol a gazdálkodók élnek. A kis erdőfolt, ahol a fürjek hangját hallottam nem más, mi magasabb bokrok csoportja, közöttük egy puskás ember sétál két vadászkutyával. Fürjekre vadásznak ezek, nem költöző énekesmadarakra. Innentől kezdve mindenhonnan hallottam a puskák ropogását, tényleg itt a vadászszezon.
A szállodába visszaérve még mindenki aludt, fárasztó volt a tegnapi nap. Volt időm megírni a naplót, majd a reggelinél találkozott a csapattal. A kiadós étkezést követően a túraszervezőnkkel találkoztunk, beültünk egy terembe, és mint egy tanító néni a gyerekeknek egy órában elmesélte a lehetséges programokat és a tudnivalókat. Ezután közösen megbeszéltük a heti programot, majd a csapat buszra szállt és egészen közel a fővároshoz, mintegy 40 perces buszozás után szálltunk le.
Városnézés St. Juliens-ben, meglátogattunk egy kellemes pub-ot majd a kanyargós kis utcákon a régi omladozó és új, csupa üveg toronyházakban, a kikötőkben és hangulatos kis terekben gyönyörködve lassan átsétáltunk a szomszédos kisvárosba, Sliemá-ba, mely már Valetta elővárosa. Közben megküzdöttem egy hatalmas csokifagyival, amitől úgy néztem ki, mint egy maszatos kisgyerek. A visszafelé jövő busz a figyelmeztetésnek megfelelően tényleg váratott magára, de nem siettünk sehová. A busz zsúfolt volt és a légkondi miatt szabályosan hideg. A buszos őrült tempóban száguldozott a szűk, kacskaringós utakon, az út „rossz” oldalán, hiszen itt az angol szabályokkal megegyezően a ballra tarts a szokás.
Mikor Mellieha-ba értünk, a buszról leszállva a kellemes melegben már felengedtünk. Egy kávézó teraszán megkóstoltattam a Kinnie-t, Málta nemzeti italát a többiekkel, mely kesernyés íze miatt nem aratott osztatlan sikert. Én szeretem, olyan íze van, mintha narancs üdítőt tonikkal, vagy gyerekeknek való kanalas orvossággal kevertek volna. A Szent Pál társkatedrális megtekintése után a sziget legfinomabb csokitortáját kóstoltuk meg a teraszon gyönyörködve a Mellieha Bay kilátásában. Innen már rövid buszozás a szállodáig, mely távolságban megegyezett a reggeli futásommal.
A hotelba érve már a szobatársam is felébredt és délutánt strandolással terveztük tölteni. Ekkor ért egy olyan baleset, amire álmomban sem számítottam, a homokos parton, a kis öbölben szurokba léptem. Zolcsi csak röhögött rajtam, de mikor látta, hogy ő is szurtos lett, már nem annyira. A recepción kértünk elsősegélyt, de ott semmiféle oldószerrel nem tudtak segíteni. Végül Orsinál találtuk meg a megoldást körömlakk-lemosó formájában. Nagy nehezen tisztába tettük magunkat, majd vacsora, éjszakai zenés műsor és alvás következett. A reggeli futást most már későbbre terveztük, tekintettel az óra átállításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése