Az utolsó teljes napunkon Málta
testvérszigetére, Gozo-ra készültünk. A szokásos reggeli futás is megvolt, majd
az egyenpólóban reggelizni mentünk. Ez sokaknak tetszett, meg is kérdezték,
hogy mit jelent a felirat. Reggeli után a hallban gyülekeztünk, ahol a későn
érkezők miatt izgultunk, mivel a busz a megbeszélt 8.30 helyett 8.15-kor már a
szállodánál várt. Időben felszálltunk és a 300 méterre lévő komphoz hajtottunk,
ahol le is szállítottak bennünket, mondván, hogy a busz nem megy át Gozo-ra,
majd ott szállunk fel egy másik buszra. Ezért volt az a nagy izgalom, hogy 1
percet buszozhassunk!
A terminálban 45 percet vártunk a következő kompra. A komp fedélzetén napozva csodáltuk meg Comino és Cominetto szigetének látványát, a tenger által a sziklafalba vájt barlangokat és a Kék lagúna azúrkék vizét. Kikötés után tényleg ott várt a busz a kikötőben és indult a felfedezőút. Gozo látványa kicsit zöldebb és vidékiesebb, ha Málta a város, akkor Gozo a falu. Az idegenvezetőnk egy eléggé gépiesnek tűnő szöveget adott elő, ami inkább fárasztó, mint informatív volt.
Az első állomásunk a Neolitikus templom volt, amely még az egyiptomi piramisoknál és a Stonhenge-nél is idősebb. Több ilyen is található a szigeteken, ami annak tükrében, hogy elég nagyméretű kövekből áll, jelentősen felértékeli az itt élt ősök teljesítményét. A környező pálmafákról datolyát szedtünk és ettünk, Zolinak pedig magok kellettek. Innen egy konzervgyár bemutató termébe mentünk, ahol kóstolni és vásárolni is lehetett. Különleges helyi likőrök, dzsemek, sajtok, édességek voltak a kínálatban, a díszcsomagolás pedig a szemünk előtt történt.
Kóstoló után ebéd, egy olyan étteremben, ahol a kilátás a Kék lagúnára esett, ez a látvány minden pénzt megért. Az előre választott menü és a könnyű fröccs gondoskodott a feltöltődésről, bár a felszolgálás lassúsága sok időt elvett a többi programtól. A következő program az Azure Window, a Kék ablak megtekintése, amely egy boltív szerű szikla a tengerparton a sziget túlsó felén. Az erősen hullámzó tenger megmutatta, mire képes, fürdésről szó sem lehetett, de a látvány kárpótolt. A közös fotózkodásról ugyan lemaradtunk Zolival, de én is kiváló képeket készítettem az ablakról és a Gomba-szikláról is. A tengerparti sziklák is élesek, csipkések, igazi holdbéli táj, a tengert nem számítva.
A sziget fővárosába menet benéztünk a Mária templomba, ahol a jelenlegi és II. János Pál pápa is meglátogatott már. A főváros Victoria, a sziget közepén található, ahol a citadellából körbenézve láthattuk, hogy tényleg egy szigeten vagyunk. A katedrális arról híres, hogy kupolára ugyan már nem futotta, te belülről térhatású festménnyel olyan, mintha lenne kupolája. A túrát természetesen a belváros kis üzleteinek végiglátogatásával zártuk.
Az ügyes idegenvezetőnk két embert majdnem elvesztett, de a komphoz végül teljes létszámmal érkeztünk. A nap közben lenyugodott, így napozás helyett csillagnézés volt a program a hazaúton. A sötétben a tenger vészjóslóan fekete, mégis arról beszéltünk Bencével, hogy milyen poén lenne kiúszni. Végül mégis szárazon értünk partot és kemény, 5 perces gyaloglással a hajóról a hotelbe értünk, szemben a reggeli 1 órával.
A terminálban 45 percet vártunk a következő kompra. A komp fedélzetén napozva csodáltuk meg Comino és Cominetto szigetének látványát, a tenger által a sziklafalba vájt barlangokat és a Kék lagúna azúrkék vizét. Kikötés után tényleg ott várt a busz a kikötőben és indult a felfedezőút. Gozo látványa kicsit zöldebb és vidékiesebb, ha Málta a város, akkor Gozo a falu. Az idegenvezetőnk egy eléggé gépiesnek tűnő szöveget adott elő, ami inkább fárasztó, mint informatív volt.
Az első állomásunk a Neolitikus templom volt, amely még az egyiptomi piramisoknál és a Stonhenge-nél is idősebb. Több ilyen is található a szigeteken, ami annak tükrében, hogy elég nagyméretű kövekből áll, jelentősen felértékeli az itt élt ősök teljesítményét. A környező pálmafákról datolyát szedtünk és ettünk, Zolinak pedig magok kellettek. Innen egy konzervgyár bemutató termébe mentünk, ahol kóstolni és vásárolni is lehetett. Különleges helyi likőrök, dzsemek, sajtok, édességek voltak a kínálatban, a díszcsomagolás pedig a szemünk előtt történt.
Kóstoló után ebéd, egy olyan étteremben, ahol a kilátás a Kék lagúnára esett, ez a látvány minden pénzt megért. Az előre választott menü és a könnyű fröccs gondoskodott a feltöltődésről, bár a felszolgálás lassúsága sok időt elvett a többi programtól. A következő program az Azure Window, a Kék ablak megtekintése, amely egy boltív szerű szikla a tengerparton a sziget túlsó felén. Az erősen hullámzó tenger megmutatta, mire képes, fürdésről szó sem lehetett, de a látvány kárpótolt. A közös fotózkodásról ugyan lemaradtunk Zolival, de én is kiváló képeket készítettem az ablakról és a Gomba-szikláról is. A tengerparti sziklák is élesek, csipkések, igazi holdbéli táj, a tengert nem számítva.
A sziget fővárosába menet benéztünk a Mária templomba, ahol a jelenlegi és II. János Pál pápa is meglátogatott már. A főváros Victoria, a sziget közepén található, ahol a citadellából körbenézve láthattuk, hogy tényleg egy szigeten vagyunk. A katedrális arról híres, hogy kupolára ugyan már nem futotta, te belülről térhatású festménnyel olyan, mintha lenne kupolája. A túrát természetesen a belváros kis üzleteinek végiglátogatásával zártuk.
Az ügyes idegenvezetőnk két embert majdnem elvesztett, de a komphoz végül teljes létszámmal érkeztünk. A nap közben lenyugodott, így napozás helyett csillagnézés volt a program a hazaúton. A sötétben a tenger vészjóslóan fekete, mégis arról beszéltünk Bencével, hogy milyen poén lenne kiúszni. Végül mégis szárazon értünk partot és kemény, 5 perces gyaloglással a hajóról a hotelbe értünk, szemben a reggeli 1 órával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése