Málta 2012.10.29. - 4. nap - VALETTA

Az ébresztő nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert bár Tündivel kibővült futócsapat ismerte az órát, de Gabi egyszerűen elaludt. Megvártuk. A cél a Vörös torony, ahová csak Orsi futott fel velem, ő is csak azért, mert kihívásként állítottam elé, de kedve az nem volt az iszonyat meredek lejtőhöz. De megérte, a teljesítés öröméért mindenképpen, de a kilátás sem volt utolsó. Visszafelé a futócsapat másik felével is találkoztunk, majd hogy meglegyen az 1 óra, én még a kompkikötő végéig is elfutottam, mint Forrest Gump futott addig, ahonnan már nincs tovább. 

Zoli még aludt, így reggelihez mindketten késve érkeztünk, a reggelit is kapkodva fogyasztottuk, hiszen hamarosan indult a kirándulás Valettába. Az utazásszervezőnk jóvoltából kaptunk 11 ingyen hajójegyet a Valetta körüli kikötői túrára. A buszmegállóban azon tanakodtunk, hogy ma meleg lesz vagy hideg, én mindenesetre nem öltöztem túl. A főváros majd 1 órányi buszozásra van, ami a sok hepe-hupa és kacskaringó miatt eléggé fárasztó volt. A busz zsúfolásig tele, Orsi pedig egy 2 év körüli barna kislányt fogadott „örökbe”, aki egy jó darabon az ölében utazott. 

Sliemába érve egy kis, motoros lélekvesztőbe szálltunk, amely csak lassan indult el, de bejártuk a Manoel sziget körüli öblöt, ahol egy indiai herceg hajóját csodáltuk meg, majd a Nagy kikötőt, amely lélegzet-elállító volt. A két öböl között a nyílt tengeren keltünk át, mely alaposan meglifteztette a kis hajónkat. A Nagy kikötő tényleg nagy, melyet a St. Elmo erőd védett meg a tengerről érkező támadások ellen, az öblön belül pedig számos mellék-öböl található, ahol a hadihajók elrejtőzhettek, hogy aztán rajta üthessenek az ellenségen. 

A kikötőt az óváros gyönyörű épületei, majd az ipari, hajógyári, kikötői épületek szegélyezték, hiszen ez egyben az ország ipari központja is. A luxusjachtoktól a hadihajókig, a konténerszállító monstrumoktól a kicsi csónakokig mindenféle vízjárművet láthattunk, közte Kadhafi fiának elhagyott jachtját is. Újabb liftezés a hullámokon, majd egy vízitaxira szálltunk át, mellyel a sliemai kikötőből Valetta városába jutottunk, a hajó matróza pedig egy debreceni srác volt, aki meghívott bennünket a búcsú bulijába szerda estére.

Valetta ízeit végigkóstolva a látnivalókat vettük sorra, de a Nagymesterek palotájának csak a kertjét láttuk, majd az ajándékvásárlásé lett a főszerep. A Szent János katedrálisba már nem jutottunk be, de a lemenő nap utolsó sugaraiban még megcsodálhattuk a Baracca Gardensből az egész Nagy Kikötőt felülnézetből.  A kimerült csapat buszra szállt, hogy a szállodába visszajutva kipihenhessük ennek a hosszú, de mozgalmas, élménydús nap fáradalmait.

TOVÁBB>>

Málta 2012.10.28. - 3. nap - MELLIEHA

A hosszú alvás után kipihenten ébredve Gabi már az ajtóban várt, ekkor keltettem Orsit telefonon. Fél 8-kor indultunk a futásra, ami tegnapi idő szerint fél 9 volt. Krista Gabi is velünk indult, de csak gyalogolva. Kellemes napsütésben a félsziget túlsó csücskét céloztuk meg. Több futóval is találkoztunk, akik lelkesen üdvözöltek minket, futóbolondokat. 

A bozótosban itt is ropogtak a puskák, a dombok pedig megszuszogtattak bennünket. Fél óra múlva visszafordulás, innentől már égett a zsír! Az elvesztett energiát a bőséges reggelivel visszapótolva kezdtünk neki a nehéz napnak: napozás és strandolás a mai program. Naplóírás után Zolcsival a sziklás partra indulunk, nehogy még egyszer baleset érjen bennünket. A többiek a medencében szinkronúszással szórakoztatták a nagyérdeműt, majd nem ketten, de 11-en indultunk túrázni. 

A sziklamászást más mégsem vállalta, pedig a meredeken leszakadó partfal, a sziklakertbe illő törpe növények és a sivárnak ható, pedig minden négyzetméterén életet nevelő táj szemet gyönyörködtető annak, aki hajlandó közelebbről megnézni. A gyalogtúránk vége felé, a Meleiha-i strandnál elkapott az eső, de egy rövid buszozással a katedrálishoz jutottunk, ahol hiába kerestük a többiket, pedig a Guiness sörözőnél beszéltünk meg találkát másfél óra múlva. 

Shoppingolva, a kilátásban gyönyörködve múlattuk az időt, mire fél órával később előkerült a csapat: 5 méterre a megbeszélt helytől, egy másik vendéglátóipari egységben vártak ránk. Kárpótláskén a struki egy feledhetetlen csokitortával és egy Guiness sörrel próbált engesztelni bennünket, erre mit tehettünk? Kiengesztelődtünk. A szállodába visszabuszozva ott folytattuk, ahol elkezdtük a napot: lazítással. A nehéz nap végén már csak a svédasztal teheti fel a napra a koronát, meg egy kis lazítás a bárban Chuck Norris vicceket mesélve.

TOVÁBB>>

Málta 2012.10.27. - 2. nap - SLIEMA

A telefonom kiugrasztott az ágyból 5.45-kor, de meglepődtem, milyen sötét van. Ettől még nekivágtam az éjszakának, a kivilágított utak mentén. Az út menti bozótosban ébredező fürjek hangját hallottam. Mire a szomszéd városban lévő hosszú, homokos strandra értem 30 perc elteltével, hajnalodni kezdett. Meztelen fürdés a sekély vízben, majd irány visszafelé. 

A hajnali fényben meglepő felfedezést tettem. A dimbes-dombos, sziklás táj elszórva tele van kis, kőfallal körülvett parcellákkal, ahol mindenféle kerti növényeket termeltek, köztük kis, lapos tetejű kőházak, ahol a gazdálkodók élnek. A kis erdőfolt, ahol a fürjek hangját hallottam nem más, mi magasabb bokrok csoportja, közöttük egy puskás ember sétál két vadászkutyával. Fürjekre vadásznak ezek, nem költöző énekesmadarakra. Innentől kezdve mindenhonnan hallottam a puskák ropogását, tényleg itt a vadászszezon. 

A szállodába visszaérve még mindenki aludt, fárasztó volt a tegnapi nap. Volt időm megírni a naplót, majd a reggelinél találkozott a csapattal. A kiadós étkezést követően a túraszervezőnkkel találkoztunk, beültünk egy terembe, és mint egy tanító néni a gyerekeknek egy órában elmesélte a lehetséges programokat és a tudnivalókat. Ezután közösen megbeszéltük a heti programot, majd a csapat buszra szállt és egészen közel a fővároshoz, mintegy 40 perces buszozás után szálltunk le. 

Városnézés St. Juliens-ben, meglátogattunk egy kellemes pub-ot majd a kanyargós kis utcákon a régi omladozó és új, csupa üveg toronyházakban, a kikötőkben és hangulatos kis terekben gyönyörködve lassan átsétáltunk a szomszédos kisvárosba, Sliemá-ba, mely már Valetta elővárosa. Közben megküzdöttem egy hatalmas csokifagyival, amitől úgy néztem ki, mint egy maszatos kisgyerek. A visszafelé jövő busz a figyelmeztetésnek megfelelően tényleg váratott magára, de nem siettünk sehová. A busz zsúfolt volt és a légkondi miatt szabályosan hideg. A buszos őrült tempóban száguldozott a szűk, kacskaringós utakon, az út „rossz” oldalán, hiszen itt az angol szabályokkal megegyezően a ballra tarts a szokás. 

Mikor Mellieha-ba értünk, a buszról leszállva a kellemes melegben már felengedtünk. Egy kávézó teraszán megkóstoltattam a Kinnie-t, Málta nemzeti italát a többiekkel, mely kesernyés íze miatt nem aratott osztatlan sikert. Én szeretem, olyan íze van, mintha narancs üdítőt tonikkal, vagy gyerekeknek való kanalas orvossággal kevertek volna. A Szent Pál társkatedrális megtekintése után a sziget legfinomabb csokitortáját kóstoltuk meg a teraszon gyönyörködve a Mellieha Bay kilátásában. Innen már rövid buszozás a szállodáig, mely távolságban megegyezett a reggeli futásommal. 

A hotelba érve már a szobatársam is felébredt és délutánt strandolással terveztük tölteni. Ekkor ért egy olyan baleset, amire álmomban sem számítottam, a homokos parton, a kis öbölben szurokba léptem. Zolcsi csak röhögött rajtam, de mikor látta, hogy ő is szurtos lett, már nem annyira. A recepción kértünk elsősegélyt, de ott semmiféle oldószerrel nem tudtak segíteni. Végül Orsinál találtuk meg a megoldást körömlakk-lemosó formájában. Nagy nehezen tisztába tettük magunkat, majd vacsora, éjszakai zenés műsor és alvás következett. A reggeli futást most már későbbre terveztük, tekintettel az óra átállításra.

TOVÁBB>>

Málta 2012.10.26. - 1. nap - CIRKEWWA

Az indulás előtti nap kicsit sűrűre sikerült, délután Hendikep futóverseny volt, melynek az eredményeit még fel kellett dolgozni és megosztani az érdekeltekkel. A pakolást sem kapkodtam el, így valamikor hajnali 3 után kerültem ágyba. Az indulásra időben elkészültem, Gabi ás Timi jöttek értem és együtt mentünk ki Kaposfüredre. Bepakolás után egy könnyű szendvics reggeli és kávé a strukimnál és indulás Budapestre. 

Míg felértünk, ismerkedés Máltával egy útifilm segítségével. A pesti irodánál letettük a kocsit, itt találkoztunk Zolcsival, aki a következő napokban a társam lesz. A repülőtérre taxival jutottunk ki, ahol összejött a 11 fős kis csapat. Nekem két kis táskába sikerült becsomagolnom, a sporttáska feladásra került, de olyan kicsire zsugorfóliázták, hogy el is neveztem kisgömböcnek. Az esőkabátom a kocsiban maradt, így Máltán az eső kizárva! A csekkolásra volt vagy 2 óránk, amit sörözgetve, shoppingolva éltünk túl. 

A gépünk egy A320-as, mi Zolival a hátsó sorban foglaltunk helyet a büfé mellett, aminek plusz szendvics és ital volt az előnye. Felhős időben szálltunk fel, és útközben sem nagyon láttuk a napot, mivel a felhők felett is felhők voltak, de a 2 órás út vége felé, Szicília felett kisütött a nap és a földet és a tengert is megláttuk. Landolás Máltán, az idő csak kicsit borús, de 20 fok feletti a hőmérséklet. 

Az első benyomások jók, tiszta, rendezett ország. A szállodába vezető úton idegenvezetésünk is volt, átbuszoztuk a szigetet és az esti szürkületben ismerkedtünk a nevezetes városkákkal, a közlekedés furcsaságaival. Hallottuk, hogy vadászati szezon van és azt találgattuk, vajon mire vadásznak? Nálunk védett, vonuló énekesmadarakra??? 

A szállodánk a sziget csücskén, Cirkewwa-ban, a Paradise Bay Hotel szép, 4 csillagos, a szobák elfoglalása után hatalmas vacsora, szó szerint végigettük a svédasztalt. Kicsit megéheztünk. Utána séta a kikötőbe némi ásványvíz vétel reményében, de már minden zárva volt. Akik a reggeli futásra ígérkeztek, kicsit módosítottak, hogy holnap talán mégsem kelnének korán, majd este futnak. Ez milyen hozzáállás? J A szobákban játék, nevetgélés, anekdotázás, iszogatás, amíg bírtuk. De elfáradt a csapat a nagy utazásban, így eltettük magunkat másnapra.

TOVÁBB>>