Útinapló: Skandinávia 2011.07.30 – 08.19

Kedves Barátaim, Tisztelt Olvasó!

Az alábbiakban az idei nyár 3 hetes túrájáról szóló útinaplómat olvashatod. A tavalyi évtől eltérően ezt most nem csak a kislányomnak, hanem minden érdeklődőnek írtam, és elsősorban a saját élményeimet, benyomásaimat tartalmazza. Nem állt szándékomban olyan "hivatalos" úti beszámolót írni, mely minden eseményt és minden személyes történetet tartalmaz, ez az írás most főként RÓLAM szól. Kívánom, hogy élvezettel olvassátok soraimat, nézegessétek a képeimet, és vagy visszaemlékezve, vagy csak elképzelve utazzunk vissza együtt Skandináviába!

Külön köszönet Arnóczky Évának, aki nélkül ez a túra számtalan élménnyel és inspirációval szegényebb lett volna!

Ha a fényképes összefoglalóra vagy kíváncsi, nagy méretű diavetítésben azt itt is megtekintheted: 

MEGNÉZEM

A blog olvasását időrendi sorrendben itt érdemes kezdened:

ELKEZDEM

Jó szórakozást kívánok:

Zadravecz Károly

21. nap (08.19.) Paulsdorf – Kaposvár

Eső kopogására ébredtem, de mire kibújtam a sátorból, már el is állt. A friss reggeli levegőn a tó körül futva eljutottam a szomszéd faluba, és közben még érett körtét is találtam az út mentén. A futás végén természetesen úszás és tisztálkodás a tóban, majd hamarosan hazafelé vettük az irányt. Miközben az Érchegységen haladtunk át, János mesélt a 2004-es út utolsó éjszakájáról, melyet itt töltöttek Altenbergben, mikor kirabolták őket és egész délelőttjüket a rendőrségen töltötték. Velünk szerencsére nem történt semmi hasonló, a néhány esős napot és hűvösebb éjszakát pár nap múlva, a forró magyar nyárban még vissza fogjuk sírni. Egy nagy nekirugaszkodással átszelve a volt Csehszlovákiát Győrben kiraktuk a pestieket, és már este 9 órakor otthon is voltunk Kaposváron. Igazán élvezetes és gyönyörű túra volt, jövőre is szívesen mennék ezzel a csapattal.

<<Vissza az elejére

20. nap (08.18.) Rostock – Drezda – Paulsdorf

Ha az esték nem is világosak, a reggel itt is csak reggel. A kemping hatalmas, kifutni belőle is 6 perc volt. A méretéből csak arra következtethettem, hogy itt valahol strand van, és ez be is bizonyosodott. A tengerpart hasonló volt, mint Svédországban, csak a hullámtörő cölöpsor törte meg 25 méterenként. A nedves homokon így is jó volt a futás és utána a langyos vízben a fürdés. A kemping elhagyása nem ment egyszerűen. Távozáskor közölték, hogy mindenkit be kell jelenteni, mint egy hotelben, ez személyenként 1 oldalnyi adat megadását jelentette, ami Jánosnak 1 órás papírmunkát jelentett. Amíg ez tartott, Csilla makk-kupakkal fütyülést tanított nekünk, a kempingben alvók nagy örömére. Ezek után jelentős késéssel indultunk Berlinbe, ahol még vásárolni is kellett, ami készpénz híján nehezen ment, mivel a bankkártyáinkat nem fogadták el. Mikor a városnézésbe fogtunk volna, kiderült, hogy metrójegyet sem tudunk venni, így Gabitól elbúcsúztunk, aki itt fejezte be az utazást, és közös elhatározással tovább indultunk Drezda felé. Ennek nem örült mindenki, de másfél óra tényleg nem lett volna elég Berlinre. Drezdában viszont minden egy helyen volt, a kapott 1 óra alatt körbe lehetett járni a nevezetesebb, szépen helyreállított épületeket, és egy korsó Radeberger-re is jutott idő. Hogy az öröm ne legyen teljes, a busz ismét nem tudott a megbeszélt helyen megállni, ami újabb fél óra helyben topogást eredményezett. Szerencsére hamar elértük a kempinget Paulsdorfban egy tó partján, nagy stranddal. Én rögtön a partra mentem, és amíg a többiek helyet foglaltak és sátrat vertek, én egy jó fürödtem a tiszta vizű tóban. Az utolsó vacsora következett, ami természetesen úti kaja, azaz konzerv volt, de miután feldobtam a szülinapi borozgatás ötletét, egy nagyon jó hangulatú beszélgetés következett. Ugyan csak 3 hét múlva lett volna születésnapom, de mikor ünnepeljek ezzel a társasággal, ha nem az utolsó, együtt töltött este?

Tovább>>

19. nap (08.17.) Koppenhága – Rostock

Szállásunk az Absalon váráról elnevezett kempingben volt a külvárosban, melyet a reggeli futás közben fedeztünk fel. Ezután visszatértünk a városba, ahol a Christiania hippi-negyed meglátogatása volt az első. Első benyomás alapján koszos és rendezetlen, de a köztéri szobrok és a graffitik alapján némi művészi értéket is felfedezhettünk. Mindenki vadul fotózta ezt a fura világot, de negyed közepére érve táblák, feliratok és hangosan ordítozó helybéliek tájékoztattak, hogy tilos a fotózás. Persze rájöttünk, hogy mire megy ki ez a szemérmeskedés, hiszen a háztetőkön, a kertekben növő kender és az utcai hasis árus nem hagyott kétséget afelől, hogy ez a hely még mindig a drogosok fellegvára. Közvetlenül a főbejáratot jelölő nagy fakapuval szemben egy általános iskola található, és pár lépésre egy gimnázium is, ahová a hippik gyerekei is járnak. Ezt követően a sétahajós városnézés következett a csatornákon. Mivel sokaknak a WC keresése fontosabb volt a hajókázásnál, és csak 10 percünk volt az indulásig, a pontosan induló járatról majdnem lekéstek. A vízről nézve egészen különleges látványban volt részünk. Az operát, a lakóházak mellett parkoló magán jachtokat, a csónakházakat, a gyönyörű vitorlás hajókat és a lakóhajókat csak a vízről lehetett ilyen jól megnézi, az alacsony hidak alatt való áthaladás, ahol a kezünkkel elértük az alját, egészen izgalmas élményt nyújtottak. A zónán kívül parkoló busz miatt újabb kutyagolás várt ránk. Nagy várakozással álltunk a Carlsberg sörgyár meglátogatása elé, amit csak csigázott az ajándék, nyakba akasztható sörnyitóval kombinált telefontartó. A kiállítás bemutatta a sörgyártás és a sörgyár történetét, a sör előállítás, hordógyártás, sörszállítás folyamatát a múltban és a jelenben. Napjainkra már több mint 28 milliárd palack sört állítottak elő, de nem csak a Carlsberg, hanem a Tuborg márkát is. A belépőhöz kaptunk 2 sörkupont is, így a kiállítás megtekintése után a sörcsapokhoz járultunk, és a kapott söröket a helyben, grillen készült finomságok társaságában fogyasztottuk el. A jókedvet még a zuhogó eső sem szegte az ernyők alatt, de egy félreértés újabb kavarodást okozott: a busz a kijáratnál parkolt, mi pedig a bejárathoz mentünk vissza, és erre csak fél óra után jöttünk rá. A busz azután a sziget déli csücskébe, a komphoz vitt bennünket, és a hajóról inthettünk búcsút Skandináviának és az utunkat Németország felé vettünk. Kint, a nyílt tengeren hatalmas szélerőmű parkot láttunk a sekély vízben állva, de hamarosan megláttuk a túlparton Rostock kikötőjét is. Partot érve hamarosan kempinget is találtunk, ahol tini disco-val fogadtak minket. Míg a rizses lecsó elkészült, a bárban a fiatalok sörözhettek. A gyors takarodót a korai sötétedés és a rendkívül éhes szúnyogok sürgették.

Tovább>>

18. nap (08.16.) Halmstad – Koppenhága

Reggel olyant tettem, amilyent az út során még soha. Összepakoltam a csomagjaimat és feltettem a buszra, mielőtt a többiek megkezdték a készülődést, így maradt másfél órám arra, hogy lemenjek a partra. Először kagylókat gyűjtögettem, majd futottam egy fél órát a hűs, reggeli tengeri levegőn, majd egy frissítő fürdő következett. Mire visszaérkeztem a táborhelyre, a busz már el is hagyta a kempinget, de én csakazértis letusoltam és a megbeszélt idő előtt 2 perccel felszálltam a járműre. Első utunk a helsinborgi komphoz vezetett, ahonnan áthajóztunk a dániai Helsingør-be. Eszti és Csilla véletlenül a kompon maradt, így kikötés után jó pár száz métert kellett kutyagolniuk, mire az első parkolóban várakozó buszra fel tudtak szállni. Ezután Hamlet várát, templomokat, az óváros favázas épületeit tekintettük meg. Feltűnt, hogy itt az utcán árulják a szeszesitalokat, sőt, a teraszokon fogyasztják is, nem úgy, mint Norvégiában. Némi séta után buszra pattantunk, és irány a főváros, Koppenhága. Odaérve az eligazítás alatt tanulmányozhattuk a dán kerékpárokat, majd kutyafuttában megnéztük a gazdagon cizellált tőzsdepalotát, majd sikeresen eltévedtünk. Miután a látnivalókat visszafelé is megtekintettük a Tivoli vidámparkkal szemben megtaláltuk a soktornyú, díszes városházát, előtte a nagy dán mesemondó, Andersen szobrával. A további eltévelyedések elkerülése érdekében páran leszakadtunk a csapattól és a várostérkép beszerzése után önállóan láttunk neki a város felfedezésének. Benéztünk egy hírneves Hard Rock Cafe-ba, de a nap csúcspontja csak ezután következett: egy sarki kiskocsmában egy jó korsó sör a ház elé kiülve. A jóleső lazítás után már nagyobb kedvvel vetettük magunkat a felfedezésbe. Megnéztük az egyetemet, néhány templomot, köztük egy érdekes, klasszicista stílusút is márványból faragott apostolokkal, Éva rögtönzött táncbemutatót kreált az utcai dzsessz-zenészek előtt, majd a Rosenborg kastély parkjában gyönyörködtünk. Érdekes volt bemenni a lakóházak udvarára és bekukkantani a helyiek életébe. Az Új kikötőnél (mely a nevével ellentétben igencsak ódon volt) a természetfotós kiállításban és a hanza stílusú házakban gyönyörködtünk, majd a Kis hableány szobrához siettünk, melyet nagy turista áradat vett körül. Bence, az egyik buszsofőr ott várt ránk, hogy a zónán kívül, 1 km-re parkoló buszhoz vezessen. Lógott is a nyelvünk rendesen, de a meglepetés csak a buszon ért igazán, hiszen a csapat nem volt sehol, mivel ismét eltévedtek. Összességében pont ezen okok és a fáradtság miatt ez a nap volt számomra a körút mélypontja, de túléltem. A kemping a város szélén volt, a vacsorafőzésben én is benne voltam, de nem is volt gond, a makarónit rutinosan összedobtuk. Négy fiú taxival visszament a városba, hogy a Koppenhága – Pilsen bajnoki mérkőzést élőben élvezhesse. A napot gyors takarodóval zártuk. 

Tovább>>

17. nap (08.15.) Høysand – Tanumshede – Göteborg – Halmstad

Végre nem egyedül futottam, így könnyebb is volt felkelni. A futás befejeztével rájöttünk, miért is van itt ez a szép kemping. Nem messze egy jól kiépített, homokos partú, tengeri öbölben található strand terül el, és mivel a víz kellemesen meleg volt, egy jót fürödtünk. A szokásos reggeli eső még jobban rákezdett, csak hogy emlékezzünk, milyen a nyár Norvégiában. Az első utunk egy bevásárló központhoz vezetett, ami zárva volt, így a szomszédos benzinkúton vertük el a maradék norvég koronánkat, melyre nem lesz már szükségünk. Innen már szinte észrevétlenül mentünk át Svédországba, ahol az első megállónk a Tanumshede melletti Vitlycke múzeumnál volt, ahol a bronzkori kézművesség emlékeivel és az erdőben szétszórtan található bámulatos sziklarajzokat néztük meg. A rajzok érdekes stílusban jelenítették meg az őskorban itt élt emberek életét. A sziklarajzok mellett rengeteg vörös áfonyát is találtunk, amiből jól megszedtük magunkat. Ezután már meg sem álltunk Göteborgig. Ennek örömére mindenki azonnal WC-t keresett, így a városnézés később is kezdődött. Az opera, a kikötő, a jelentősebb terek is feledhető élményt nyújtottak számomra. Egy nagyon fiatal városról van szó, ennek ellenére jelentős hajózási, ipari, egyetemi központ. Ami viszont feledhetetlen tapasztalat, hogy a svéd nők közel sem szőkék (inkább szőkítettek), és sokan rettentő idiótán öltözködnek. A város viszont pezsgő, fiatalos, egészen élhetőnek tűnik. A piacon meglepődve tapasztaltuk, hogy sok a magyar termék, a Pick szalámitól a Gyermelyi száraztésztáig, a szaloncukortól az őrölt paprikáig sokféle dolgot lehetett kapni, ami bizonyítja, hogy itt sok magyar él. Erre csak rátett egy lapáttal a főutcán álló lángosos bódé. Pár órás nézelődés után tovább indultunk Svédország déli része felé. Útközben szomorúan láttam, hogy a hegyek végleg elfogytak, a svéd táj egyhangúságát csak a szélkerekek törték meg. A halmstadi kempingbe érve meglepődtünk, hogy a recepción nincs senki, így ott foglaltunk helyet, ahol akartunk. A másik kellemes tapasztalat, hogy a vizesblokkok ultra-szuper színvonalúak. Amíg a paprikás krumpli készült, elmentünk futni, mivel a holnapi kompozásra tekintettel fél nyolckor kell indulni. A tengerpart a kempingtől 50 méterre volt a homokdűnéken túl, és minden várakozást felülmúlt. Széles, homokos föveny, melyet simára gereblyéztek, padok, szemetesek, mentőfelszerelés, WC minden 100 méteren. A fövenyen olyan jól esett a futás, amilyent még soha nem éreztem. Futás közben az apró kagylók héja ropogott a talpam alatt, miközben a lenyugvó nap vörösre festette a felhők alját. Annyira élveztem, hogy elhatároztam, reggel is kijövök. Visszaérkezve a táborba éppen elkészült a vacsora, majd egy szintén emlékezetes közjáték következett. Piroskát az éjjeliőr bezárta a konyhába, miközben éppen mosogatott. Mialatt többen a kiszabadításának módozatait fontolgatták, ahol szóba jött a fejszés zárszétveréstől az ajtó tokostól való kitépése busz segítségével, nagy nehezen visszajött az őr, és szabaddá tette Piroskát. Erre aztán mindenki elnyugodott és le is feküdt, mivel eléggé délen voltunk már ahhoz, hogy korán sötétedjen.

Tovább>>

16. nap (08.14.) Storenga – Oslo – Høysand

A hajnali vöröslő ég köszöntött, mikor újra egymagam vágtam neki a futásnak, mely egy hagymaföld mellett vezetett el. Így az ebédre megoldódott a zöldség kérdése is. Szokásos fürdés a friss vizű tóban, majd a főváros, Oslo meglátogatása következett. Először a Vigeland parkot néztük meg, ahol nagyon érdekes, élethű emberábrázolások láthatók. Ezt követően a múzeumokat vettük célba, melyek egy helyen, egy félszigeten találhatók. Sokan megnézték a Kon-Tiki múzeumot is, én addig megebédeltem, de a Fram múzeumba már én is bementem, ahol Amundsen, a híres sarkkutató hajója van kiállítva, melybe be is lehet menni. A felszerelési tárgyak és korabeli fényképek betekintést nyújtottak a felfedezők életébe. Volt, aki a Viking hajók múzeumát is megnézte, majd visszabuszoztunk a városba. A királyi palotába a marcona őrök nem engedtek be a szitáló eső ellenére sem. A nemzeti színház és Ibsen szobrának megtekintése után be tudtunk jutni a nemzeti galériába ingyen, mivel minden vasárnap díjmentesen látogatható. A leghíresebb festmény, Edvard Munch – Sikoly című képe nem tett rám mély benyomást, de voltak gyönyörű tájkép festmények is. A parlament jóval kisebb, mint a magyar, de szép épület. Az utazásunk előtt 1 héttel történt robbantásos merénylet helyszíne ugyan körbe volt kerítve, de a kitört ablakok mutatták a robbanás erejét. Ezután már csak a városháza harangjátékában és a kikötőben álló fa vitorlásokban gyönyörködtünk, egy szuvenír boltban gyorsan elköltöttük a maradék aprót, hiszen ez az utolsó vásárlási lehetőség Norvégiában, holnap Svédországba megyünk. Az operaházat, mely egy, a tengeren úszó jéghegyet formáz, csak egy pillanatra tekintettük meg, és már indultunk is a déli irányban lévő kemping felé. A szállásunkat ismét esőben értünk el, a kemping szép, és tiszta volt. Kár, hogy mára éppen konzerv lett betervezve.

Tovább>>

15. nap (08.13.) Ringebu – Lillehammer – Storenga

Reggel egyedül futottam, mivel a „futó kapcsolatom” tegnap gombamérgezést szenvedett. (Mégsem volt jó mindegyik gomba) Az első programunk a szomszédos falu, Ringebu fa temploma volt, mely ma is jelentős vallási központ. A kátránnyal bevont fagerendás, fazsindelyes templom belül is meglepően díszes, amit sikerült is megörökíteni a fotózási tilalom ellenére. A templomot temető vette körül, ahol egy Jon Almas nevű ember sírját is láttuk. Innen a téli olimpiáról híres Lillehammerbe utaztunk, ahol a Maihaugen skanzent néztük meg. Páran szinte elolvadtunk a gyönyörűségtől a rönkből épült, fű fedeles régi lakóházak, gazdasági épületek, iskola és templom láttán, ráadásul egy tradicionális esküvő tanúi is lehettünk népviseletes násznéppel, menyasszonnyal, aki fekete lovon érkezett. A skanzen másik felében modernebb házakat mutattak be a múlt század elejétől egészen a mai, ultramodern házak, melyek közül néhányba be is lehetett menni. Rövid városnézés Lillehammer sétálóutcáján, majd a következő kempingbe érkeztünk egy tó partjára.

Tovább>>

14. nap (08.12.) Trondheim – Dovrefjell NP – Ringebu

Reggel sem tudtam olyan korán felébredni, hogy sötét legyen, 3-kor már rózsaszín volt a felhők alja. Futni csak fél 6-kor mentünk, ami nagyon jól ment. Összepakolás után búcsút vettünk a fjordoktól, és útra keltünk. Az út mellett egy szuvenír bolt udvarán egy szép rénszarvast is láttunk. Hamarosan a Dovrefjell nemzeti parkba érkeztünk, ahol egy 4 órás sétát tettünk. A tőzegmoha lápok kicsit megviccelték azokat – köztük engem is - akik nem vízhatlan bakancsban jöttek, mert a feltörő víz eláztatta a cipőket. Megfigyeltük a tundrára jellemző törpe növényzetet, a 20 cm magas törpe nyírt és több más cserjét, köztük rengeteg gombát, melyekből a legtöbb ehető. Láttunk rengeteg rénszarvas-zuzmót, melynek száraz teteje úgy ropogott a talpunk alatt, mint a fagyos hó. Kellemes meleg és erős napsütés volt, a távolban havas hegyekkel, és egy pézsmatulok csapatot is láttunk – távcsővel. Letelepedve meghallgattuk a csendet, a meditálást csak a szél és a bogarak zümmögése törte meg. Láttunk érdekes sziklafelszíneket, egy lemminget is, amelyik harapott, tiszta vizű folyót, mindezek igazi élménnyé tették a kirándulást. Utunkat újra dél felé vettük. Áthaladtunk még egy nemzeti parkon, közben sok üdülőterületet is láttunk. Több kempinget is megnéztünk, láthatóan nincsenek felkészülve egy busznyi ember sátoroztatására, főként a vizesblokkok szűk kapacitásúak. Végül egy nagyon kellemes helyen szálltunk meg.

Tovább>>

13. nap (08.11.) Kristiansund – Trondheim

Ma keltem eddig a legkorábban, 5 órakor, hogy az előrehozott indulásra biztosan elkészülhessek a futás után. Közben jól bemálnáztunk és még egy régi, használaton kívüli hidat is felfedeztünk. Reggeli közben újabb küzdelem a szárnyas bolhákkal és versenyfutás a szokásos reggeli esővel. Az utunk utolsó, fjordon történő kompozása következett, majd az utunkat Trondheim felé vettük. Az előző esti kempinges bácsi nagyon készséges volt hozzánk, és javasolt egy rövidebb utat. Csak arra nem számítottunk, hogy az út tartalmaz még egy kompozást, így részesülhettünk még egy utolsó-utolsó kompozásban. A fjordok vize csak kicsit hullámzik vagy tükörsima, így szinte észrevétlenül siklottunk a túlparti révbe. A hosszú út során többen elbóbiskoltak, mire az utunk legészakabbi célpontjába, Trondheimbe érkeztünk. Itt a norvég királyok koronázási és temetkezési templomát, a Nidalos katedrálist és a királyi nyári rezidenciát tekintettük meg, majd a folyóparton sorakozó jellegzetes, ódon raktárakat az Öreg hídról. Estére egy igazán különleges kempingbe érkeztünk, mely egy fjord mellett, homokos tengerparton terül el. Volt, aki rögtön kipróbálta a strandolást, de hamar befejezték, mivel a vizet 10 fok alattinak ítélték, amely már fájdalmasan hideg. A sátrak a meleg szélben és napsütésben hamar megszáradtak. A slambuc vacsora után csoportos masszázs majd tengerparti tűzrakás és tábortűz melletti éneklés zárta a napot. A sötétedést most sem sikerült kivárni, éjjel 11 órakor még világos volt.

Tovább>>

12. nap (08.10.) Eidsdal - Kristiansund

Jót aludtunk, így könnyen keltünk, és a reggeli futás is jól ment, felfelé futottunk egy szerpentinen, vízesések között, a távolban gleccserekkel. Visszafelé meglepetésemre oregano-t találtam, amit le is szedtem, jó lesz a következő makaróniba. A tegnapi félreértést tisztáztuk, és végül úgy döntöttünk, hogy többet nem fogunk vadkempingezni, de a tegnapi elmaradt hajóút helyett a rá szánt költséget bedobjuk a közösbe. Így a tervezett utunkat folytathattuk tovább Kristiansund felé. Kompozással kezdtük, majd hamar a Trollstiegen (Trollok lépcsője) kilátójához értünk, ahol a zuhogó eső és pára miatt inkább a shop-ba mentünk be. A Trollstiegen egy nagyon kacskaringós és hosszú szerpentin, amelyen a busz néha tolatott, hogy be tudja venni a kanyart. Voltunk is a gondban, mikor szembe is egy busz jött, mivel a norvég hegyi utakra jellemzően ez is csak egy sávos volt. Leérve kiszálltunk és már tisztább időben visszanézhettünk, honnan jöttünk le, vízesések, viadukt, tűéles kanyarokon keresztül. Újabb hosszú buszozást egy kompozás követett, immár nem is tudom hányadik, a fjordokra ugyanis ritkán építenek hidakat, a kompozás egyszerűbb. Volt olyan is, hogy az út a tenger alatt ment, olyan, mint a metró. Az óceán-parti utat elérve megnéztük a kopár szikla-szirteket a tengerben, melyeken csésze csigát szedtünk és meg is kóstoltuk. Ezen az úton van egy híd is, amely nem csak magasra ível, hogy az óceánjárók is átférjenek alatta, hanem oldalra is görbül, így elég érdekes látványt nyújt. Még egyszer megálltunk a szikláknál, néhányan a törpecserjékkel, mások a csillogó kövekkel ismerkedtek. Kristiansund előtt újabb alagút következett, mely a tenger alatt 250 méterrel haladt, és természetesen ennek használata sem ingyenes. A kempingünk, melyet elég korán elértünk gyönyörű, erdők között, a repülőtér mellett, tele nagy szemű áfonyával és csípős apró bogarakkal. A társalgó nyújtott menedéket előlük, ahol sokan ki is használták az ingyenes Internet előnyeit. Ezt én nem tudtam kihasználni, mert sajnos a laptop kijelzője feladta, sötét maradt, bármit tettem, és ez kissé keresztülhúzta a terveimet, mint ahogy az is, hogy tegnap a fényképezőgépem tett hasonlóképpen. A tejfölös gomba rizzsel nagyon népszerű volt, melyet aztán le is kellett sétálni. Eközben megismerkedtünk egy helyi polgárral, akinek egy 69-es évjáratú Ford-ja volt, nagyon szép állapotban, és a motorja is szépen duruzsolt.

Tovább>>

11. nap (08.09.) Vassenden – (Briksdal gleccser) – (Geiranger) - Eidsdal

A folyócska, amely mellett éjszakáztunk, egy tóból táplálkozott, melynek partján teljesítettük a reggeli futást. A gleccsert vettük célba a napi program első állomásaként, de előtte vásároltunk. Az úton végig esett az eső, ezzel a nézelődést is nehezítve, így sokan a szunyókálást választották. Útközben a fjordon egy hatalmas, 12 emeletes óceánjárót láttunk horgonyozni. A Briksdal gleccser parkolójába érve kiderült, hol vannak az utasok: emberek százai, talán ezrei tolongtak a hatalmas, buszokkal teletömött parkolóban, szupermarket méretű szuvenír boltban és a gleccserhez vezető úton, ahová több csoport kis, nyitott autókkal mentek fel. Ez a gleccser viszonylag közel, félórányi túrára esik a közúttól, így nagyon látogatott. Felváltva áztunk az esőtől és a vízesés párájától. A gleccser kék színe meglepőnek hatott a hegycsúcsokat fedő szürke felhők előtt. A gleccser alatt egy nagy tó gyűjtötte az olvadékvizet, rajta jégdarabokkal, partján apró kavicsokból álló moréna-halmokkal, innen indult a gyors folyású folyó, mely a vadvízi evezősök terepe.  Az esőköpenyeket útközben újra ki kellett próbálni, de fent már nem volt rá szükség, így kényelmesen megebédeltem a jégár közelében. A köpenyem úgy tűnik elöregedett, mert szétszakadt, így a butikban beruháztam egy norvég esőköpenybe. Az úton tovább haladva észak felé a hegyekbe, ahol elfogytak a fák és törpecserjék valamint a mohák-zuzmók borítottál a hófoltos sziklákat. A ködfelhős-esős idő meghiúsította, hogy az 1000 m magas kilátópontnál a Geiranger fjordot megnézzük, de sajnos azt a kompot is lekéstük, amely több órás hajókázásra vitt volna bennünket. Ez a fjord az egyik legszebb, amit a rajta kikötött újabb óceánjáró is igazolt. Nem vártuk meg a másnap induló kompot, a továbbhaladás mellett döntöttünk. Az elmaradt programot sajnáltuk, de a gleccser és a fjord látképe is elég élményt adott mára. Kárpótlásként egy kilátóról gyönyörködhettünk a Geiranger fjord látványában a felhőkön áttörő napfényben. Hamarosan a kempingbe értünk, ahol mindjárt az elején volt egy kis félreértés, amiből egy nagy kalamajka keveredett, János még meg sem alkudott, de mi már elfoglaltuk a helyeket, amely viszont nem felelt meg mindenkinek. Végül a csapat fele faházakban, én továbbra is a sátramban aludtam. A lencsefőzelék főzésben én is részt vettem, összességében nagyon kellemes helyünk volt.

Tovább>>

10. nap (08.08.) Bergen – Vassenden

Hajnalban futás a kertvárosban, az előkertek tele virággal, szitáló eső. Fürdés a vadkacsákkal teli tóban, sátorbontás zuhogó esőben, ami már meg sem lepett, hisz Bergen az esőről híres. Először csoportosan vágtunk a városnak, majd a kikötő és a vár megtekintése után a szabadcsapatok lepték el a várost. A hanza kereskedőházak favázas épületei és a bennük lévő kis üzletek igazi ódon hangulatot árasztottak. A halpiacon a füstölt és pácolt lazacot kóstoltuk, amely fenséges volt. Sokan ettünk is sült lazacot, rákot, sőt, még bálna-steaket is. A dóm egyszerű oltára és a dúsan faragott orgonája érdekes kontrasztot alkot. Mivel a sült lazac inni kívánt, betértünk egy boltba sört venni, amit még az üzletben ki is nyitottunk. Egy kedves néger „norvég” kitessékelt az üzletből, mivel ott nem lehet inni, de mint kiderült, az utcán sem, ha rajtakapnak, 1000 euro a büntetés! Ezzel a kedves tapasztalattal tértünk vissza a buszhoz, majd az Óvároshoz gördültünk. A régi faházak egy skanzent alkottak, ahol az ablakokon bekukucskálva betekinthettünk a rég itt élt emberek életébe. Szép kilátás esett a kikötőre és gyönyörködhettünk a szokatlan bergeni napsütésben. Hamarosan tovább indultunk, mert még 250 km várt ránk az esti táborhelyig. Egy nagy ugrással eljutottunk Norvégia leghosszabb fjordjáig, a 204 km hosszú Sogne fjordig, melyen gyorsan átkeltünk (keresztben) a következő komppal. Továbbhaladva azt találgattuk, hogy ma is vadkempingezünk-e, de hamarosan egy mesés folyóvölgybe értünk, ahol egy aprócska kempingben mesés helyet találtunk, ahol tárt karokkal fogadtak bennünket. A szélesen, több ágon zuhogó folyócska füves-mohás partján vertünk sátrat, és miközben készült a pásztortarhonya, a tulajdonos rögtönzött pisztráng-fogó tanfolyamot tartott számunkra, majd élesben is kipróbálhattuk tudásunkat. Bár kitartóan próbálkoztunk, János pedig a vacsorát is hanyagolta, nem sikerült halat fogni, kivéve Norbit, aki egy 15 cm-es sebes pisztrángot fogott. Vicces volt, hogy páran kitartóan a köveket fogták meg, és ezért a vízbe kellett menni a horog kiszabadításához. A vacsora nagyon jól esett, és a gyönyörű környezet, a szívélyes vendéglátás, és a napközbeni élmények hatására édes álomba merültünk.

Tovább>>

9. nap (08.07.) Sand – (Latefoss) – Lone/Bergen

Elaludtam. Arra ugyan többször felébredtem, hogy fázom, de a második hálózsákba bújva kellemes meleg lett, így kicsit ráhúztam az alvásra. Reggel gyors összepakolás, és a fennmaradó 1 órában mégis elmentem futni. Elfutottam a sípályáig, visszafelé tőzegszedret szedtem, majd megfürödtem a hegyi patakban. Gyönyörű fürdőszobám volt, 3 lyukú híddal, vízeséses panorámával. Indulás tovább a Latefoss vízeséshez, mely az út két oldalán dübörög le a meredek sziklákról. Innen nem messze már látszott a gleccser, melyet meg kívántunk hódítani, de ebben a zuhogó eső megakadályozott bennünket. Ez volt az első program, ami az időjárás miatt meghiúsult, szóval közel sem olyan vészes az idő Norvégiában, mint azt gondoltuk. Egy garázs szolgált esőbeállóként, ahol meg is ebédeltünk, majd a buszhoz visszatérve azt teleaggattuk vizes ruháinkkal. A megázás sem tartott vissza egy útmenti vízesés megtekintésétől, majd megláthattunk egy 11 km hosszú alagutat is a gleccsermező alatt, melynek csak nem akart vége lenni. Újabb kompozás egy fjordon keresztül, amely közben inkább naplót írtam. Hamarosan a kempinghez értünk, de mint kiderült, nem tudnak fogadni minket. Így továbbindultunk, de a Lone-beli Shell benzinkút mögött egy hatalmas kempinget találtunk. Sátorverés esőben, mire elkészültünk elállt. Este leves és darás tészta, séta, fürdés a tóban.

Tovább>>

8. nap (08.06.) Preikestolenhytte - (Preikestolen) – Sand/Gullingen

Reggelre napsütés, kényelmes készülődés, csak 9-kor indultunk. Felvetődött a vadkempingezés gondolata is az egyre emelkedő költségek miatt, melyet mindenki jó ötletnek tartott. Norvégiában nagy kultúrája van a vadkempingezésnek, néhány alapvető szabály betartásával szinte bárhol lehet táborozni 1 napra. Hamar az úti célunkhoz értünk, és irány a hegy, illetve a Prédikálószék nevű szikla. Rajtunk kívül is sokan vágtak neki a helyenként jól kiépített, de néhol sziklákkal teleszórt, így szinte csak botladozva mászható úton. Nem hagytam ki a fürdést a hegyi tóban, amely tiszta és kissé hűvös volt, ez fel is frissített.. Az út és a látvány is gyönyörű, a kiugró szikla pedig lélegzet-elállító volt, főleg annak, aki lenézett róla a fjordra a több mint 600 méter magasból. Páran a Prédikálószék fölé magasodó hegyre is felmentünk, ahonnan a fjordra és az óceánra is jó kilátás eset. Ebéd és pihenés után séta lefelé, ekkor tudtuk meg, hogy Bandi bácsi is teljesítette a túrát. Újabb fürdés a tóban, és lassan a buszhoz érkeztünk. Járműre szállva a szálláshelyünket céloztuk meg, ami még nem végleges, hogy hol lesz. Kompoztunk egyet, az első kempingben nem fogadtak minket, mehettünk tovább. Az út menti birkalegelők ugyan alkalmasnak tűntek táborverésre, de továbbhaladva a hegyek között a Gullingen sí centrum közelében, egy WC-vel rendelkező, patakparti parkolóban vertünk tábort 10.20-kor. Gyors konzervvacsora és alvás.

Tovább>>

7. nap (08.05.) Lysebotn – Stavanger – Preikestolenhytte

Az elmaradhatatlan futással kezdődött a nap, felfedeztünk egy utat a fjord mentén, amely a vízierőműhöz vezetett. Útközben málnát és szedret is találtunk, az útról pedig jó kilátás esett a kempingre. Gyors összepakolás a kezdődő esőben, indulás Stavanger felé. Sajnos egyre inkább esni kezdett, de így is felséges látványt nyújtottak a vízesések az út mellett. Mire Stavangerbe értünk, elállt az eső, így a városnézés is kellemesre sikeredett. A normann stílusú templom és az ódon tűztorony emelkedett a fehérre festett faházakkal telezsúfolt város fölé. A szabadtéri olajmúzeum és a kikötő megtekintése után megszavaztuk, hogy ma keljünk át a fjordon komppal, ezzel is több időt hagyva a holnapi túrára. Kisebb keveredés után sikerült felszállni a saját kompunkra, így gyorsan át is keltünk a Lyse fjordon. A holnapi látnivalóhoz közeli kempingbe érkezve elkezdődött Petra tiszteletére szervezett Chippendale-show főpróbája a legnagyobb titokban. Az ünnepeltet nehezen lehetett távol tartani, így vacsora után már nem lehetett halogatni, előadtuk a műsort. Fergeteges sikert arattunk, elsősorban a hölgyek körében, a nagy vigalomnak csak az eső vetett véget.

Tovább>>

6. nap (08.04.) Kristiansand – (Kjerag) – Lysebotn

Ma fél órával korábban indultunk, mert hosszú buszozás várt ránk. A reggeli futás elhalasztva, a hegyi túrát futva terveztük megtenni. Az út hullámos, kicsit kacskaringós, a tajga típusú erdők, számtalan sötét vizű tó, a csiszolt sziklák üdítő és bámulatos összhangot alkottak. Egy fából épült kilátónál álltunk meg, amely egyben étterem is, és a Kjerag hegy meghódításának kiindulópontja. Az eső elkezdett szemerkélni, mi pedig futva vágtunk neki, hogy a 2,5 órás sétát 1 óra alatt letudva meglegyen a napi sport. De ez nem jött össze, mert olyan meredek gránit sziklákon kellett felkapaszkodni, amin sokszor csak mászni lehetett, amit egy lánc segített. A hegycsúcs elérésekor ért az első meglepetés, mivel a túloldalon le is kellett mászni, majd a másik, még magasabbra újra fel! Ez még meredekebb volt, de a norvégok úgy szedték a lábukat, mint a hegyi kecskék, és mi sem akartunk elmaradni tőlük. Természetesen újra lemászás a túloldalon, majd fel a harmadikra, a legmagasabbra, ami már kevésbé volt nehéz. A tetőn láttunk egy mentőhelikoptert le és felszállni, egy sérült lábú turistáért jött. Ezután a korábban érkezők segítségével, az indulás után 2 órával ráleltünk a beszorult sziklára, amely nem csak azért nyújtott feledhetetlen látványt, mert függőleges sziklafalak közé szorult be, hanem mert a kéklő vizű Lyse fjord felett függ kb. 1 kilométerrel. Akinek tériszonya van, nem ajánlatos lenézni. Fényképezkedés a kő előtt, a tetején, mindenkinek bátorsága szerint, ebéd, pihenés, visszaindulás. A lefelé út már csak két felfelé mászást tartalmazott, bár nagyon szeles volt, úgy 1,5 óra alatt tettük meg. Indulás a kempinghez, melyhez egy nagyon meredek, igen sokkanyarulatos szerpentin vezetett, részben a sziklába vájt alagúton keresztül a fjord szintjére. Meglepetésünkre megelőzött minket egy gördeszkás, aki így előbb ért a kempingbe, mint mi. A kemping érdekessége, hogy a sátrakat alakzatba kellett rendezni, mivel a szikla tetejéről látni lehetett, és ezen néhányan fel is háborodtak. A chilis bab jól esett, mint ahogy a fáradt tagjainknak is a masszázs.

Tovább>>

5. nap (08.03.) Randers – Kristiansand

Reggel a szokásos futás a nem szokásos erdei utakon. A harmatos reggeli erdő a kelő nap sugaraival, a gőzölgő folyó, a harmattól csillogó golfpálya kellemessé tették a futást. Összepakolás, indulás Dánia csúcsa, a kompkikötő felé. Az út hosszú, a táj kicsit sem jellegzetes, se nem sík, se nem túl tagolt, akár csak otthon, egyedül csak a szélkerekekből van több. A kikötő előtt egy utolsó bevásárlás az „olcsó” dán árukból, majd irány a komp. A kompkikötő zsúfolt, a komp hatalmas és állítólag „Superspeed” a felirat szerint. A beszállás olyan, mint egy repülőtéren, azzal a különbséggel, hogy a csomagtérben jött velünk a busz is. Út közben napozás a fedélzeten, volt aki shoppingolt a TaxFree shopban, vagy belógott a business class osztályra, ahol bőrülésekben lehetett aludni. Az út gyorsan eltelt, pedig közel 3 óra hosszat tartott, és megérkeztünk Norvégiába. Már a tenger felől megcsodáltuk a szigetekkel és fjordokkal tagolt partot, valamint a sziklás hegyeket. Miután megtaláltuk a buszt, irány a városnézés, amire 1 órát kaptunk. Páran elindultunk önállóan felfedezni a várost, láttuk a jacht kikötőt, a folyóparton álló gyönyörű új házakat, a hagyományos faházakat és a főteret piaccal és a dómmal. Városnézés után irány a kemping, melyet kb. fél óra buszozással értünk el egy tó partján. A táj lélegzetelállító, a víz szinte langymeleg, az erdőben áfonya, csodás. A soros vacsorafőzés eredményeként a „Dobaróni” nagy sikert aratott, majd úszás a tóban. Petra közelgő születésnapjára Chippendale-show megbeszélés és próba. Lefekvés későn, hisz 11-kor még világos volt.

Tovább>>

4. nap (08.02) Ribe - Århus – Randers

A reggeli futás közben felfedeztük a csendes, hangulatos utcákat, ódon házakat, melyek igazi csendéletet alkottak. Mivel az indulás rendhagyó módon 9 órára lett halasztva, fürdés az 5 csillagos, kártyás fürdőben, de megcsodáltuk a full-extrás főzőkonyhát és az eredeti fa-tégla építésű bungalókat is.  Indulás előtt meglepetés, a számlán minden fürdőajtó nyitás és meleg víz használat, plusz a bankkártya használati díj is rajta volt. Hiába, a kemping tényleg 5 csillagos volt. Alku után indulás. Megállás egy Scania szervizben, napozás a betonplaccon, majd kiderül, hogy a bal első légrugó hibás, cserealkatrész nincs. Megoldás – 14.00-re Århus-ba kell érni, ott lesz alkatrész, de a LEGO-land kimarad. Megmarad a pénz! Alternatív program: skanzen. Dánia városaiból régi házakat, régi mesterségek kellékeit, házbelsőket, a teljes miliőt áthozták, és megelevenítették. Számtalan mesterség, cég, bolt, élő, kosztümös emberekkel, akik tényleges munkát végeztek. A skanzen itt kezdődik! Utána a dóm körül sétáltunk, ami nem volt túl érdekes. A busz közben előkerült, a kikötőben felszálltunk, irány a kemping. A szállásunk egy golf-pálya mellett, egy erdő közepén, zegzugos, romantikus, úszómedencés. A sátorverés és vacsora előkészületek után fürdés, labdázás. A nagy csatának egy kislány a vízben, és egy kutya a parton esett áldozatul, a labda eltalálta őket, és nem mertünk nagyon nevetni. A finom bográcsgulyás után naplemente a folyóparton, ugrálás a felfújt ugráló matracon. Az egész lökött társaság átvedlett 10 évesbe! A vacsora jól megkeveredett egyesekben.

Tovább>>

3. nap (08.01.) Lübeck – Ribe

Reggel nem tudtam aludni, csak 5.10-ig. Láttam egy portyázó sünt a sátrak között. 6-kor a rendszeres reggeli futást kezdtük meg. Három kör a kertvárosban, közben egy mezei nyulat láttunk a házak közt. A reggeli gyülekezőn előkerült egy Skandinávia térkép is 1988-ból, melyen még volt NSZK és NDK is. Hosszú, unalmasnak ígérkező autópálya, a legtöbben aludtak az úton Dánia felé. Megállított egy rendőrautó minket (előző nap egy motoros rendőr szintén), mert úgy látták, billeg a busz, ezért megfordítottak és bevezettek minket egy Mercedes szerviz és műszaki vizsga állomásra. Először nagyon mogorván néztünk egymásra, de Lilla és Gabi beszédbe elegyedett a rendőrökkel, és már majdnem magunkkal vittük őket Skandináviába. Kb. 1 órás várakozás után sor került a buszunkra, mire 1 perc alatt megállapították, hogy a busznak semmi baja. Indulás tovább. Punnyadás a buszon, majd pontban 14.00-kor átléptük a dán határt, melyet csak egy tábla jelzett. Mellékúton haladtunk, nagyon rendezett táj képe terült elénk. Ribe előtt kicsit kevertünk, végül rájöttünk, hogy a Viking Centert keressük. A belépő megváltása után felfedeztük a viking falut, ami nem egy egyszerű skanzen, hanem egy élő, működő közösség. Állatokat tartanak, fazekat készítenek, üveggyöngyöt, fafaragást készítettek, amit ki is lehet próbálni. Gyerekjátékok, harci bemutatók (amit nem láttunk, mert a vitézek éppen aludtak). Nagyon látványos és élettel teli, de nem csak ünnepnap, hanem minden nap. Ezután meglátogattuk Ribe ókori városközpontját, régi fa-szerkezetes házakkal, szűk, macskaköves sikátorokkal, patinás templomokkal. A városnézés után irány a városszéli kemping. Gyönyörű, gyepes, nagy fák árnyékában, fürdőmedencével. Táborverés, úszás a hideg vizes medencében, slambuc evés, utána „bash” játék, mely nagy nevetésekre adott okot. A csapat egy része vissza a városba, ahol eltévedtek és éjfél után értek haza.

Tovább>>

2. nap (07.31.) Drezda – Lübeck

Reggel is esett. A meleg vizes fürdő ingyenes volt, nagyon jólesett. Futás-úszás elmaradt, nagyon gyors összepakolás. Útközben is esett, el is mentünk Berlin mellett, semmit sem láttunk 1-2 külvárosi házon kívül. A buszon lezajlott a bemutatkozás, mindenki mesélt magáról pár mondatot. Egy benzinkúton elkészült a vacsora beosztás is, ahol egy Harley-s motoros csapat gépeiben is gyönyörködhettünk. Már egészen ráhangolódtunk, hogy ilyen esős lesz az idő, de Lübeck előtt sütött a nap! Elfogyott az eső összes tartaléka! Mire a Lübeck-i pályaudvarra értünk, éppen befutott Gabi vonata. Én mentem elé, míg a többiek parkolóhely után néztek. Ezután városnézés a Hanza-városban, régi, fa-szerkezetes házak, régi templomok. A lübecki kempingben az otthonról hozott pörkölt a vacsora. A sátorverés kényelmes volt, páran labdáztak a többi kempinglakóval. Este futás Évával, kétszer 30 perc, a reggeli futást bepótolva. A fizetős zuhanyt megspórolva fürdés hideg vízben (kellemes volt), utána takarodó.

Tovább>>

1. nap (07.30.) Kaposvár – Drezda

A kora reggeli indulás nem sok alvást engedélyezett, főleg azért, mert hajnali 2-kor fejeztem be a pakolást. Minden igyekezetem ellenére a csomag mennyisége közel másfélszerese a tavalyinak, de ez betudható a várható hűvösebb és csapadékosabb időre, és a magasabb élelmiszerárakra való készülésnek. A csomagok összekészítve, rövid alvás, kocsiba bepakolás, irány a Tesco parkoló. Meglepetésemre egyedül voltam a parkolóban, csak egy másik autót láttam, de ők Horvátországba készültek. Lassan előkerült pár utastárs bent a boltban, akik az utolsó készleteket vásárolták be. Megjött a busz is, rövid ismerkedés az újakkal, bepakolás, indulás. Az első állomás Győr, vasútállomás, ahová a pestieket vártuk. Az út további részében egyre csak romlott az idő. A Brno-ba vezető autópálya kicsit felrázta a kókadozó társaságot, az egye gyakoribb eső pedig nem sok jót ígért. Mire Drezdába értünk, szakadt az eső. Sátorverés közben is. Egy tó partján voltunk, reggelre futást és úszást is terveztünk. Egy jó sörözés az étterem teraszán, majd lefekvés, zuhogó esőben.

Tovább>>