21. nap Olaszország-Szlovénia

Minden reggel fél hétkor a túravezető ébresztette a csapatot a sátrak erőteljes rázogatásával, ütögetésével. Ezt a figyelmességet szerettük volna meghálálni Dávid Jánosnak, vezetőnknek, akinek a következő Republic dalt költöttük át:

Jó reggelt kívánok, ébredni kéne már,

Óóóóóóóó, ébredj már!

Nem várok reggelig, nem várok fél hétig,

Óóóóóóóó, ébredj már!

Ne vacakolj annyit, ébreszd már a táborod,

Ne vacakolj annyit, bontsad már a sátorod!

Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!

Ha elalszik a tábor, az lesz nagyon gáz!

Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!

Ha reng a sátrad, János ébredj már!

Ezt az összeesküvésben részt vevő 10 ember énekelte el János sátra előtt hajnali 6 órakor, a sátror erőteljes rázogatása közepette. Az ébresztő olyan jól sikerült, hogy mindenki azonnal felébredt, és első alkalommal már 8 órakor útnak indultunk, de most már hazafelé, Magyarországra. De reggel találtam is neked valamit, amit egész úton kerestem! Egy piros csíkos csipkésaraszolót, melyet fényképen elviszek neked. 

Otthon találkozunk. Köszönöm, hogy lélekben végig velem voltál.
Szeretettel: Apa

VÉGE

Vissza a főoldalra

20. nap Franciaország-Olaszország

Kicsit szomorúan, de élményekkel telve szálltunk fel ma az autóbuszra, mivel hazafelé indultunk. Két napos utazás vár ránk, ami már nem ígér annyi élményt, mint az elmúlt majdnem 3 hét. Mindenki elmerenghetett azon, hogy milyen élményekben is volt része. A túravezetőnk arra bíztatott, hogy írjuk le, mit láttunk, éreztünk, tapasztaltunk, és ezt szerencsére meg is tettem, elsősorban azért, hogy Te is, kedves kislányom kicsit velem lehessél, még ha gondolatban is.

Jövőre Skandinávia az úti cél, amely nyáron egyáltalán nem olyan hideg, mint gondolnánk. Láthatjuk Dániát, Svédországot és Norvégiát, a nagy hegyeket, tavakat és lápokat, a rénszarvasokat és a vadludakat, a gleccsereket és a vadvirágokat. Most azonban az elsuhanó francia tájakban gyönyörködhetünk, miközben buszunk hazafelé igyekszik. Elhaladtunk a francia riviéra, Cannes, Nizza, majd Monaco mellett, majd sok-sok alagút után megérkeztünk Olaszországba, ahol egy hangulatos kis kempingben utoljára vertük fel a sátrainkat. A nap egy igazán színvonalas foci mérkőzéssel végződött a kemping zöld szőnyegén, miközben én egy hamisítatlan olasz pizzát vacsoráztam.

Tovább>>

19. nap Barcelona

Ha Spanyolország jön szóba, a legtöbb embernek a tengerpart és Barcelona városa jut eszébe. Barcelona tényleg egy érdekes város. Spanyolország második legnagyobb városa, amely a klasszikus épületek mellett elsősorban a formabontó épületeiről híres, melyek nagyrészt Gaudi nevű építész tervei és munkái. Először a Güel parkot néztük meg, ahol a sétányok a levegőben lebegtek, melyeket kacskaringós kőoszlopok és boltíves oszlopcsarnokok támasztottak alá, mindenfelé tört kerámia mozaikok díszítették a falakat és a padokat, a házak pedig hasonlóan díszesek és érdekesek.

Ezt követően látogattuk meg a Sagrada Familia (szent család) templomot, melyet szintén Gaudi tervezett és épített, több mint 100 éve épül, jelenleg is tele van toronydarukkal és építőmunkásokkal. Ami viszont kész van, az lélegzetelállító. Ilyen hatalmas, girbe-gurba mintázatú, növényekkel, állatokkal és bibliai jelenetekkel gazdagon díszített, bonyolult és aprólékos faragásokkal teli, soktornyú templomot még nem láttam. Az épület előtt több száz méteres sor áll, hogy az emberek belülről is megnézhessék, erre mi nem kerítettünk sort. Inkább megnéztünk még két hasonlóan érdekes vonalvezetésű Gaudi házat, melyek közös jellemzője a templomhoz hasonlóan, hogy minden van benne, csak egyenes vonal nem, és elsősorban növényekre vagy állatokra hasonlít, mint épületre. Sétáltunk még a Rambla nevű sétányokon, ahol mutatványosok, mindenféle árusok, arckép rajzolók, Tapas-t (spanyol egytálételeket) kínáló éttermek és kávézók gondoskodtak arról, hogy a hömpölygő embertömeg jól érezhesse magát. Én benéztem a piacra is, ahol a mediterrán áruk, gyümölcsök, zöldségek, tengeri herkentyűk kavalkádja közepette ételbárok kínálták friss árukból készült ínycsiklandó ételeiket, ahol végre megkóstolhattam a sült polipot. A városnézés Kolombusz Kristóf szobránál ért véget, ahonnan továbbutaztunk immár a francia határ felé, ahol a Pireneusok lábainál fekvő kempingben, a parafát adó paratölgyek és a fegyőmagot adó mandulafenyők alatt tölthettük az utolsó spanyolországi éjszakát.

Tovább>>

18. nap Valencia

Ma megnéztük Valencia városát, amely régi épületein, selyempiacon, gyönyörű vásárcsarnokon kívül további meglepetéssel szolgált: olyan épületekkel, amik leginkább állatokra és növényekre emlékeztettek, mint igazi házakra.

Volt ott dínó bemutató, tengeri akvárium, de engem legjobban egy tál paella (paejjának kell ejteni) jobban érdekelt, el is mentem egy olyan étterembe, ahol jóllakhattam belőle. Ez egy rizses egytálétel, sáfránnyal és különféle zöldségekkel és húsokkal, ez a spanyolok nemzeti eledele, de valójában valenciai specialitás. További specialitása a környéknek a narancs és rizstermesztés. Eddig az út során szinte alig láttunk narancsfát, de itt valóságos erdők vannak, ameddig a szem ellát. Még a városok kertjeiben, közvetlenül a házak mellett is rizs és narancsültetvények vannak. A tenger is közel van, de én ma makarónit főztem, így a mai fürdés elmaradt.

Tovább>>

17. nap Elche-Alicante

Három nap után elhagytuk Granada városát, hogy tovább utazzunk Alicante felé. A buszból mindenfelé citrom és narancsültetvényeket, füge és gránátalma kerteket láttunk a kavicsos hegyek övezte völgyekben. Errefelé nagy a szárazság, így mindent öntözni kell, mégis minden földterületet megművelnek. Elche városába érve olyant láttunk, amit Európában ritkaság. Az egész város tele van pálmafákkal, legyező és datolyapálmák, jukkák és szágópálmák mindenütt, valóságos erdőt alkotva.

Egy ilyen parkerdőben sétálgattunk, miközben ismerkedtünk a pálmafákkal. Hamarosan továbbutaztunk Alicantéba, ahol Gibraltár után újból megláttuk a tengert. Sajnos nagyon hullámzott, sajnos nem is nagyon lehetett fürdeni. Mivel strandolni szerettünk volna egész délután, inkább továbbutaztunk Valenciába, ahová holnap terveztük volna az érkezést. Este azért sikerült a fürdés a kemping mellett, a hullámzó tenger a sötétben nagyon izgalmas volt.

Tovább>>

16. nap Sierra Nevada

A terveknek megfelelően ma a Sierra Nevada hegységbe utaztunk, a neve havas hegyláncot jelent. Az odaúton is gyönyörű hegyeket láttunk, míg elértük Sierra Nevada nevű városkát. Ez a város teljes egészében a síelésről szól, rengeteg szálloda, étterem, síbolt és síiskola található itt. A város 2100 méter magasan fekszik a tengerszint felett, innen indultunk gyalog a hegycsúcs felé. A hegy, amire felmentünk Spanyolország második legmagasabb hegye, 3398 méter magas és a Valeta nevet viseli. Útközben sok szép virágot, gyűszűvirágot, boglárkát, ibolyát, tárnicsot és sok színes pillangót láttam, de voltak tehenek és birkák is. A hegy felfelé egyre meredekebb és sziklásabb lett, a végén már nagyon nehéz volt lépegetni. Ekkor elértük azt a részt, ahol a hó nyáron sem olvad el, így tudtunk hógolyózni is.

A csúcson fényképezkedtünk és gyönyörködtünk a kilátásban, csak egy hegy volt magasabb, a felhőkkel pedig egy magasságban voltunk. Visszafelé egy darabon ismét gyalogoltunk, ami sokkal könnyebb volt, de ezután beszálltunk két sífelvonóba is, hogy a kiindulási pontra érkezzünk. Kellemesen elfáradtunk, én talán egy kis napszúrást is kaptam, de nagyon nagy élmény volt a hegymászás.

Tovább>>

15. nap Granada-Alhambra

A mai napot már nagyon vártam, mivel olyan helyre mentünk, amiről csupa jót hallottam. Amikor a mórok uralták dél Spanyolországot, itt építették fel az Alhambra nevű erődjüket, amely palota kert és nyaraló is egyben. A mór paloták igen gazdagon díszítettek, faragott kövek, színes csempék, íves ablakok és ajtók, narancsligetek, rózsakertek és szökőkutak káprázatos összhangja jellemzi.

Láttunk egy szép múzeumot sok festménnyel, egy erődöt bástyákkal és sok lépcsővel, de a legszebb a nyári palota kertje volt a sok virággal, szökőkutakkal és pillangókkal.

Több mint 5 órát voltunk bent, teljesen feltöltődtem. Ezután felmentem a szemközti hegyre egy kilátóra, ahonnan látszott a külső várfal, az Alhambra és a háttérben a Sierra Nevada hegység havas csúcsai. Holnap oda megyünk.

Tovább>>

14. nap Ronda

Ma egy olyan városban ébredtünk, amely olyan gyönyörű, hogy egyáltalán nem szolgált rá a nevére, ugyanis „Ronda” a neve. Az igazi középkori város hangulatot a város közepén húzódó hasadékvölgy és a felette ívelő híd tette igazán hangulatossá. A hasadék közel 50 méter mély, alatta galambok fészkelnek, szép látvány , hogy a galambok alattunk repkednek és felülről láthatjuk őket.

A másik nevezetesség a Spanyolország legrégebbi bikaviadal arénája, amit belülről is megnéztünk. Felmentünk a páholyokra, láttuk a bikák istállóit, és sétáltunk a küzdőtéren is. A múzeumban régi képeket, öltözékeket, lószerszámokat és fegyvereket láttunk. Az igazi szép látnivalók ezután sem maradtak el, miközben Granada felé haladtunk, hatalmas hegyeket, végtelen olajfa ligeteket, gyönyörű tavakat és lélegzetelállító tájakat láttunk a magasból. Estére megérkeztünk Granadába, ahol a város közepén lévő kempigben sátorozzunk le 3 napra.

Tovább>>

13. nap Gibraltár

Ma megnéztük Tarifa városát, itt található Európa legdélibb pontja. Nyugatról az Atlanti óceán, keletről a Földközi tenger határolja, szemben van a marokkói Tanger városa, ahol tegnap voltunk. Ezen a ponton le is fényképezkedtünk, az óceán partja gyönyörű, fehér homokkal van borítva. Ezt követően elmentünk megnézni az erődöt, melyet a hős Guzman kapitány védelmezett a mórok ellen. Ezután buszra szálltunk, és elutaztunk Gibraltárra. Útközben rengeteg szélkereket láttunk, errefelé mindig fúj a szél az óceán felől. Gibraltár egy hatalmas szikla, amely nem Spanyolországhoz tartozik, hanem Nagy-Britanniához, itt mindenki angolul beszél és angol pénzzel is lehet fizetni.

Nagyon érdekes volt ez a kétnyelvű kisváros, itt majmok is élnek a sziklák tetején, ahová felvonó is felvisz. Kiültünk egy kávéház teraszára, szemben a szikla, melyet a mór Tarik kapitányról neveztek el, és élveztük a nyári nap melegét és a hűsítő Sangriát. Estére megérkeztünk a hegyekben lévő nagyon szép kempingbe, ahol úszómedence várt ránk.

Tovább>>

12. nap Marokkó-Tanger

Ma reggel Tarifában ébredtünk, és első utunk a kikötőbe vezetett. Ellenőrzés után felszálltunk egy hatalmas kompra, ami úgy szelte a vizet mint egy rakéta.

A hajón megismerkedtünk egy párral és a lány magyar volt. :) 1 óra alatt átkeltünk a tengeren és ráléphettünk Afrika földjére, a marokkói Tanger városában. Tipikus arab öltözetes, kaftános emberek fogadtak minket, és elvittek buszos városnézésre, fel lehetett ülni az egypúpú tevékre, majd a piac, a bazár és üzletlátogatások következtek. Láttunk sok szép, kézzel szőtt szőnyeget, beleszagolhattunk egy gyógynövénybolt illataiba, vásárolhattunk az utcai árusoktól és megkóstoltunk egy igazi arab ebédet nyárson sült hússal és kuszkusszal, zenével és hastáncossal. Ezután belevettettük magunkat a város forgatagába, a sok szín, illat, nyüzsgő tömeg csak úgy kavargott, és a tűző, forró napot csak a szűk sikátorok enyhítették. Tanger nagyon változatos képet mutat, színes és nyomorúságos, csillogó és koszos, gazdag és nyüzsgő egyszerre, de mindenképpen olyan élmény, hogy egyszer érdemes megnézni. A visszaút hasonlóan gyors volt, csak az útlevél ellenőztéshez kellett többet várni. Végül kissé megfáradva, de élményekkel tele léptünk Európa földjére. Esti tornaként egy autót kellet eltenni a kemping kapujából, hogy a busz be tudjon állni.

Tovább>>

11. nap Cadiz

A mai napon meglátogattuk Cadiz városát, amely az Atlanti óceán partján fekszik egy félszigeten. Ez egy régi város, városfallal, ágyúkkal, öreg templomokkal, kis terekkel és szűk utcákkal. Gyönyörű parkok húzódnak az óceán partján, pálmafákkal, óriás fikuszokkal, a fákon zöldessárga papagájokkal.

Megkóstoltuk a spanyolok nemzeti eledelét, a paellát, ami egy sáfrányos-zöldséges rizsétel hússal és tenger gyümölcseivel. Ezután levonultunk az óceán partjára és elmerültünk a hűs habokban. Gyönyörű homokos part, hullámok, langymeleg víz, kagylószedés, búvárkodás, napozás következett. A nap végén a kemping kisebb meglepetést okozott, mivel egy lólegelőn kaptunk sátorozó helyet, de ennek is megvan a varázsa, legalább volt hely.

Tovább>>

10. nap Sevilla

A mai program Sevillában (Szevijjának kell ejteni) kezdődött, ahol először megismerkedtünk a város kerékpárkölcsönuőivel, ami kb. úgy működik, mint egy parkolóautomata, csak nem jegyet ad, hanem egy biciklit. Láttunk virágzó banánfát az egyik kertben, az utcákon pedig lovas hintók is jártak a villamosok mellett.

Ezután meglátogattuk a régi dohánygyár épüéletét, ami most az Egyetemnek ad helyet. Még egy tanterembe is beültünk és meghallgattunk egy előadást a város történetéről. Ezután ellátogattunk egy parkba, ahol hatalmas eukaliptusz és fikusz fákat láttunk Kolombusz hajójának emlékműve mellett. Sevilla utcáin soklfelé látni az azulejo díszítést a házak falán (kék mintás csempe), és a szűk sikátorokon alig férnek el a járművek. Délben megvettük a jegyeket a Marokkói hajóútra, utána meglátogattuk az ország legrégebbi bikaviadal arénáját, majd a világ harmadik legnagyobb katedrálisát. Nem tudtuk miért izzadtunk annyira, és egy utcai hőmérőről megtudtuk, 45 fok volt. Ezután még megnéztük a Plaza Espana teret, ahol Spanyolország összes városának címere és egy festett csempéből kirakott kis fülkéje volt látható egy hatalmas kör alakú téren. Utolsó programként megnéztük az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját, amely még most is áll. Ezután elutaztunk Cadizba (Kádiznak kell ejteni), ahol úszómedence és régen látott zöld gyep fogadott minket.

Tovább>>

9. nap Cordoba

Ma reggel ismét továbbáltunk, mivel a következő program Cordobában várt ránk. Útközben rengeteg olajfát láttunk, szinte csak az volt, ameddig a szem ellát. De láttunk bikákat is, békésen legelésztek. Az útat fehér és rózsaszín leander bokrok valamint fügekaktuszok szegélyezték, olyan volt az egész táj, mint egy virágoskert. Ezt az országrészt Valenciának nevezik, jellegzetes fehér házakról lehet megismerni a városait. Cordoba városába egy római kori hídon vezet egy széles folyón keresztül, háttérben a régi várossal igazi festői látványt nyújtott. A hídon még egy imádkozó sáskával is találkoztunk, a híd alatt vadkacsákat és pisztrángokat láttunk. Az utcákon mindenfelé narancsfákat lehetett látni, némelyiken már érett a narancs. Délelőtt városnézés volt, ebéd után sziesztával, én még aludtam is egy csinos kis terecskén, a pálmafák alatt egy padon. A város régi házaival, szűk sikátoraival nagyon hangulatos, de az igazi nevezetessége az a mór mecset, melyet katedrálissá építettek át. Igazán megdöbbentő látványt nyújtott hatalmas méreteivel, díszes oltáraival, tágas tereivel, oszlopcsarnokaival, ahol a muzulmán és a keresztény kultúra keveredik egymással. A városnézés után továbbutaztunk a következő kempingbe, ahol belecsobbantunk a pálmafákkal szegélyezett medencébe.

Tovább>>

8. nap Toledo

Ma reggel is korán keltünk, még csillagos volt az ég, mert boltba kellett mennünk. Sajnos a spanyolok nem így gondolták, csak 10 órakor nyitottak volna, így másik boltot kellett keresnünk. Azután útnak indultunk Toledo városába, ahová elég korán meg is érkeztünk. Ez a város olyan, mintha a középkor óta semmit nem változott volna, régi városfalak, szűk sikátorok, kőházak, faragott kapuk, kis boltok, templomok és múzeumok. Toledo a fegyverkovácsok városa, páncélokat, kardokat és bárdokat, késeket és bicskákat árultak sok boltban. Sok ékszerész is árulja portékáit, olyant is láttunk, aki a szemünk előtt készítette a jellegzetes arany-fekete zománc, mór mintás kitűzőket, fülbevalókat és medálokat.

Nagyon meleg volt ma is, 37 fok, majdnem egy szökőkútban is megfürödtem. Ezután útnak indultunk dél felé, és egy hosszabb nekirugaszkodással ismét hegyek közé értünk, ahol a kempingünket megtaláltuk. Szerencsére van medence is, ahol egy jót strandolt a csapat a nagy melegben. Mire kipancsoltuk magunkat, elkészült a finom csilis bab is, aztán pedig Irén névnapot is tartottunk. A névnapozás különösen jól sikerült, mivel késő éjszakáig énekeltünk a spanyolok legnagyobb örömére.

Tovább>>

7. nap Madrid

A mai napot Madridban töltöttük, a Spanyol Kiirályság fővárosában. Reggel Don Quijote lovas szobra után a királyi palotát látogattuk meg, ahol a csillogó tróntermet, a lovagi páncélokat, a sok csillogó termet, aranyat-ezüstöt láthattunk, de a király éppen nem volt otthon. (Biztos a nép között járt álruhában!) Láttuk a régi városházát, a 0-es kilométer követ a Nap-terén, a málnát evő medve szobrát, mely Madrid egyik jelképe. Itt nagyon sok a szökőkút, az utcákon sok a fa és a virág, de nagyon meleg van, 37 fokot is láttunk. Jártunk a legnagyobb parkban, itt csónakázni is lehetett, szólt a zene és a nagy meleg ellenére mindenki jókedvű.

Voltunk egy szép arborétumban is, ahol sok virágot, pillangót, pálmafákat, banánfát is láttunk, olyan volt, mint a dzsungel. Ezután az Atocha pályaudvart néztük meg, ahol nem is vonatok voltak, hanem ott is pálmafák! Egy kis tó is volt bent, tele teknősökkel. Utána kipróbáltuk a metrót, megnéztük a bikaviadal-arénát, láttuk a diadalívet és Kolombusz Kristóf, Amerika felfedezőjének szobrát, ahol most ülök és írok neked.

Tovább>>

6. nap El Escorial

A mai reggel érdekesen indult, ugyanis egy órán keresztül a kemping portáján vártuk, hogy végre lemásolják az igazolványainkat. Így elég későn indultunk el, pedig Madrid, Spanyolország fővárosa messze volt még. Útközben olyan tájakat láttunk, mint amilyenek a Verdák című filmben voltak.

Érdekes alakú sziklák, kevés fa, majdnem sivatag, de még egy szivárványt is láttunk. Madrid helyett az első programunk Spanyolország legnagyobb kastélya az El Escorial volt, ahová nem volt egyszerű bejutni. Mindenesetre sikerült megnéznünk, rengeteg festmény, szobor, csillogó termek voltak és egy csodás park a kastély körül. A kastély temploma alatt van eltemetve az egyik magyar királyné is, aki a spanyol király húga volt. Miután megnéztük a kastélyt, elmentünk a kempingbe, ahol apa főzött a többieknek paprikás krumplit. Nagyon finomra sikerült.

Tovább>>

5. nap Zaragoza

Apa ma reggel megfagyott, olyan hideg volt az éjszaka. Magasan, a hegyek között volt a sátrunk, 1400 méteres magasságban, így nyáron is hűvös van. Ma azonban elhagytuk a hegyeket, a buszunk hosszasan kacskaringózott lefelé, mígnem elértünk egy sokkal szárazabb vidéket, kevés fával és sok búzamezővel. Itt már igazán meleg volt, mire elértünk Zaragozába. Ebben a városban sok-sok szép templom van, egy nagyon régi, római kori híd, és egy olyan gyönyörűséges palota, amilyent még nem láttam.

A falak kőből faragott csipkékkel vannak borítva, és a közepén egy narancsfákkal teli kert található.

Zaragoza városa valamikor királyok székhelye volt, nagyon szép és érdekes város. Sokat sétáltunk, lementünk az Ebro folyó partjára is, mely felett libegőkkel szállítják át a gyalogos embereket. Estére is itt maradtunk egy nagyon szép kempingben, ahol még úszómedence is van, így én a vacsora előtt úsztam is egyet. A vacsora milánói makaróni volt, melyet az Espotban szedett, a pillangók kedvencének számító oregánóval ízesítettünk.

Tovább>>

4. nap Espot-Aigüestortes Nemzeti Park

Ma reggel végre napsütésre ébredtünk, ráadásul nem is kellett korán kelni. Espot egy híres síelős hely, de nyáron a túrázók paradicsoma. Az Aigüestortes (nem tudom hogy kell ejteni) Nemzeti Parkban kirándultunk egész nap.

Gyalog indultunk neki a túrának, ahol sok szép virágot láttunk, levendulát, oregánót, tárnicsokat, harangvirágot, szegfűket, íriszt és még sok színes, illatos virágot. A virágokon sok-sok pillangót, szebbnél szebbeket, feketét, barnát, kockásat, piros pettyeset, kéket, zöldet, és ezeket apa mind lefényképezte neked.

Láttunk sok kis patakot, egy nagy tavat, havas hegyeket, egy óriás vízesést, lábat áztattunk egy jéghideg tóban, szamócát, áfonyát és málnát szedtünk. Láttunk egy szelíd dámbikát is, sikerült lefényképezni. Jól elfáradtunk, mire hazaértünk. Készül a bográcsgulyás, holnap reggel pedig indulunk tovább.

Tovább>>

3. nap Carcassone-Andorra

Ma reggel megint esett az eső, így a reggeli készülődés elég gyorsan lezajlott. Az első programunk a Carcassone-i (Karkaszón-nak kell ejteni) vár meglátogatása volt. Ez Európa legnagyobb középkori vára, és csodálatos szép állapotban van.

Rengeteg tornya, bástyája, magas várfalai vannak, szűk utcákkal és sok hangulatos üzlettel, kertecskékkel. Sajnos sem herceget, sem hercegnőt nem találtunk a várban, csak egy kalodába zárt csibészt. :) A várlátogatás után elindultunk a magas hegyek alkotta Pireneusokba. Olyan magasak voltak ezek a hegyek, hogy sokszor a felhőkig értek, a csúcsukat nem is lehetett látni. Girbe-gurba szerpentineken haladt az autóbuszunk, útközben sok színes virágot láttam az út mellett. Nemsokára elértük Európa legnagyobb miniállamát, ahol annyian élnek, mint Kaposváron. Nagyon magas, nagyon meredek hegyek övezték a szűk völgyeket, ahol a főváros, Andorra la Vella (lá vejjának kell ejteni) is elterült. Ez egy csillogó modern város, rengeteg üzlettel, de az országot nemrég még egy családi házból irányította 28 ember. Találkoztunk egy magyar nénivel, aki 22 éve itt él, és ő rengeted izgalmas dolgot mesélt nekünk erről a pici országról. Miután kiálmélkodtuk magunkat, elindultunk Spanyolországba a magas hegyeken keresztül a mai táborhelyünk, Espot felé. Mire odaértünk a kempingbe, kisütött a nap. Ez a legszebb hely, amit csak el tudok képzelni. Egy zubogó hegyi patak mellett, a meredek hegyoldalon aláhulló vízesés lábánál vertük fel a sátrakat. Készül a finom vacsora, és egyre jobb a hangulat a társaságban.

Tovább>>

2. nap Olaszország-Franciaország

Ma reggel a vártnál korábban, fél 7-kor ébresztett a túravezető azzal, hogy a lányok nagyon szeretnének inni apa pálinkájából. Ez ugyan nem volt teljesen igaz, de felkeltem, és így kényelmesen kávézhattam, reggelizhettem, és fürödhettem a még teljesen üres mosdóban. Nagyon érdekes az itteni WC, amire nem lehet ráülni, csak egy lyuk van, ami fölé oda lehet guggolni. Ilyent még csak Horvátországban láttam, de úgy tűnik a mediterrán országokban ez a divat. A reggel hűvös volt, a sátor az esti párától olyan nedves, mintha eső esett volna, de a reggeli nap hamar megszárította. Sátorbontás és pakolás után hamar útra kelt a csapat, és folytattuk az utat Olaszország hátralévő része felé, a szokásos rövid megállókkal. Ma került sorra az igazi bemutatkozásra, a buszon, mikrofon előtt mindenki elmesélhette, miért is jött el erre az útra. Én elmondtam, hogy az én 6 éves Enikő kislányom is el akart jönni, de egy ilyen hosszú út csak nagyobb gyerekeknek való. Útközben Genova előtt megláttuk a tengert, de csak távolról, és rengeteg alagúton haladtunk át a hegyes-völgyes tengerparton haladva.

Délután 1 órakor értünk a francia határra. A francia riviéra hasonló az olaszhoz, sok szikla, mediterrán házak, olajfák és szőlő. Úgy terveztük, hogy 8 után megérkezünk, de először is eleredt az eső, másodszor a kemping érkezésünkkor bezárt. Egy másikat kellett keresnünk, amit egy kedves francia néni segítségével a szomszéd faluban találtunk meg. A sátorveréssel 11-re végeztünk. A nap csúcspontja a finom meleg vacsora volt, ami még otthon főtt meg 2 nappal ezelőtt.

Tovább>>

1. nap Szlovénia-Olaszország

Apa ma nagyon korán kelt, hogy odaérjen a Spanyolországi kirándulásra induló autóbuszra, és anya segített is a sok csomag szállításában. Nagyon sok új emberrel találkoztam, és a sok ember és a rengeteg csomag teljesen megtöltötte az autóbuszt. Annyira, hogy magam is csodálkoztam, hová fér el ez a sok táska. A közös fényképezkedés után indultunk is a tervezett időben, mert hosszú út várt ránk. A buszon elkezdődött az ismerkedés, mert velem együtt sokan először vesznek részt ilyen kiránduláson.

Hamar előkerültek az otthonról hozott finomságok, miközben Magyarországot elhagyva a szlovén autópályán haladtunk Olaszország felé. Útközben rövid pihenőkre megálltunk, de egy alkalommal a buszt is javítani kellett, így több mint egy órát álltunk. Közben napoztunk és a születésnapi tortákból falatoztunk. Az út hátralévő részében is volt részünk izgalmakban, mert annak érdekében, hogy rövidítsünk, egy alkalommal eltévedtünk, így újabb egy órával csúszott az érkezés időpontja, végül este 10 óra után érkeztünk a Berceto-i ( Bercsetó-nak kell ejteni) kempingbe. Ez a hely a hegyek között található, így elegendő sík terület egyedül a kemping focipályája volt, ott vertünk sátrat lámpafénynél, a sötétben. Gyors vacsora után hamar lefeküdt a fáradt csapat, hiszen több mint 15 órás úton kicsit elzsibbadt a csapat.

Tovább>>

Útravaló...

Kedves Kislányom!
Ezt a blogot azért nyitottam, hogy te is velem lehess ezen a fantasztikus kiránduláson Spanyolországba, hogy naponta megtudhasd, hol jártam, mit láttam, mit tapasztaltam. Remélem így könnyebb lesz a várakozás, mire újra találkozhatunk. Emlékszel... azt mondtam, már csak 21-et kell aludni, és megjövök!


Szeretettel:
Apa


Kedves blog olvasó!
A következőkben a kislányomnak, Enikőnek írt bejegyzéseimet olvashatod, immár blog formájában, hiszen eredetileg e-mailben továbbítottam részére ezeket az írásokat és képeket, amit kinyomtattak és felolvastak neki. Kérlek úgy olvasd ezeket a sorokat, hogy azok elsősorban egy 6 éves kislány érdeklődésére tekintettel lettek összeállítva. A képek terjedelemének pedig az külföldről történő Internetezés nehézségei szabtak határt.


A blog olvasását itt tudod elkezdeni: ELKEZDEM


Balogh József útitársunk videóbeszámolóját itt tekintheted meg!

Jó szórakozást!
Zadravecz Károly