Ha az esték nem is világosak, a
reggel itt is csak reggel. A kemping hatalmas, kifutni belőle is 6 perc volt. A
méretéből csak arra következtethettem, hogy itt valahol strand van, és ez be is
bizonyosodott. A tengerpart hasonló volt, mint Svédországban, csak a hullámtörő
cölöpsor törte meg 25 méterenként. A nedves homokon így is jó volt a futás és
utána a langyos vízben a fürdés. A kemping elhagyása nem ment egyszerűen.
Távozáskor közölték, hogy mindenkit be kell jelenteni, mint egy hotelben, ez
személyenként 1 oldalnyi adat megadását jelentette, ami Jánosnak 1 órás
papírmunkát jelentett. Amíg ez tartott, Csilla makk-kupakkal fütyülést tanított
nekünk, a kempingben alvók nagy örömére. Ezek után jelentős késéssel indultunk
Berlinbe, ahol még vásárolni is kellett, ami készpénz híján nehezen ment, mivel
a bankkártyáinkat nem fogadták el. Mikor a városnézésbe fogtunk volna,
kiderült, hogy metrójegyet sem tudunk venni, így Gabitól elbúcsúztunk, aki itt
fejezte be az utazást, és közös elhatározással tovább indultunk Drezda felé.
Ennek nem örült mindenki, de másfél óra tényleg nem lett volna elég Berlinre.
Drezdában viszont minden egy helyen volt, a kapott 1 óra alatt körbe lehetett
járni a nevezetesebb, szépen helyreállított épületeket, és egy korsó
Radeberger-re is jutott idő. Hogy az öröm ne legyen teljes, a busz ismét nem
tudott a megbeszélt helyen megállni, ami újabb fél óra helyben topogást
eredményezett. Szerencsére hamar elértük a kempinget Paulsdorfban egy tó
partján, nagy stranddal. Én rögtön a partra mentem, és amíg a többiek helyet
foglaltak és sátrat vertek, én egy jó fürödtem a tiszta vizű tóban. Az utolsó
vacsora következett, ami természetesen úti kaja, azaz konzerv volt, de miután
feldobtam a szülinapi borozgatás ötletét, egy nagyon jó hangulatú beszélgetés
következett. Ugyan csak 3 hét múlva lett volna születésnapom, de mikor
ünnepeljek ezzel a társasággal, ha nem az utolsó, együtt töltött este?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése