17. nap (08.15.) Høysand – Tanumshede – Göteborg – Halmstad

Végre nem egyedül futottam, így könnyebb is volt felkelni. A futás befejeztével rájöttünk, miért is van itt ez a szép kemping. Nem messze egy jól kiépített, homokos partú, tengeri öbölben található strand terül el, és mivel a víz kellemesen meleg volt, egy jót fürödtünk. A szokásos reggeli eső még jobban rákezdett, csak hogy emlékezzünk, milyen a nyár Norvégiában. Az első utunk egy bevásárló központhoz vezetett, ami zárva volt, így a szomszédos benzinkúton vertük el a maradék norvég koronánkat, melyre nem lesz már szükségünk. Innen már szinte észrevétlenül mentünk át Svédországba, ahol az első megállónk a Tanumshede melletti Vitlycke múzeumnál volt, ahol a bronzkori kézművesség emlékeivel és az erdőben szétszórtan található bámulatos sziklarajzokat néztük meg. A rajzok érdekes stílusban jelenítették meg az őskorban itt élt emberek életét. A sziklarajzok mellett rengeteg vörös áfonyát is találtunk, amiből jól megszedtük magunkat. Ezután már meg sem álltunk Göteborgig. Ennek örömére mindenki azonnal WC-t keresett, így a városnézés később is kezdődött. Az opera, a kikötő, a jelentősebb terek is feledhető élményt nyújtottak számomra. Egy nagyon fiatal városról van szó, ennek ellenére jelentős hajózási, ipari, egyetemi központ. Ami viszont feledhetetlen tapasztalat, hogy a svéd nők közel sem szőkék (inkább szőkítettek), és sokan rettentő idiótán öltözködnek. A város viszont pezsgő, fiatalos, egészen élhetőnek tűnik. A piacon meglepődve tapasztaltuk, hogy sok a magyar termék, a Pick szalámitól a Gyermelyi száraztésztáig, a szaloncukortól az őrölt paprikáig sokféle dolgot lehetett kapni, ami bizonyítja, hogy itt sok magyar él. Erre csak rátett egy lapáttal a főutcán álló lángosos bódé. Pár órás nézelődés után tovább indultunk Svédország déli része felé. Útközben szomorúan láttam, hogy a hegyek végleg elfogytak, a svéd táj egyhangúságát csak a szélkerekek törték meg. A halmstadi kempingbe érve meglepődtünk, hogy a recepción nincs senki, így ott foglaltunk helyet, ahol akartunk. A másik kellemes tapasztalat, hogy a vizesblokkok ultra-szuper színvonalúak. Amíg a paprikás krumpli készült, elmentünk futni, mivel a holnapi kompozásra tekintettel fél nyolckor kell indulni. A tengerpart a kempingtől 50 méterre volt a homokdűnéken túl, és minden várakozást felülmúlt. Széles, homokos föveny, melyet simára gereblyéztek, padok, szemetesek, mentőfelszerelés, WC minden 100 méteren. A fövenyen olyan jól esett a futás, amilyent még soha nem éreztem. Futás közben az apró kagylók héja ropogott a talpam alatt, miközben a lenyugvó nap vörösre festette a felhők alját. Annyira élveztem, hogy elhatároztam, reggel is kijövök. Visszaérkezve a táborba éppen elkészült a vacsora, majd egy szintén emlékezetes közjáték következett. Piroskát az éjjeliőr bezárta a konyhába, miközben éppen mosogatott. Mialatt többen a kiszabadításának módozatait fontolgatták, ahol szóba jött a fejszés zárszétveréstől az ajtó tokostól való kitépése busz segítségével, nagy nehezen visszajött az őr, és szabaddá tette Piroskát. Erre aztán mindenki elnyugodott és le is feküdt, mivel eléggé délen voltunk már ahhoz, hogy korán sötétedjen.

Tovább>>