Hajnalban futás a kertvárosban,
az előkertek tele virággal, szitáló eső. Fürdés a vadkacsákkal teli tóban,
sátorbontás zuhogó esőben, ami már meg sem lepett, hisz Bergen az esőről híres.
Először csoportosan vágtunk a városnak, majd a kikötő és a vár megtekintése
után a szabadcsapatok lepték el a várost. A hanza kereskedőházak favázas
épületei és a bennük lévő kis üzletek igazi ódon hangulatot árasztottak. A
halpiacon a füstölt és pácolt lazacot kóstoltuk, amely fenséges volt. Sokan
ettünk is sült lazacot, rákot, sőt, még bálna-steaket is. A dóm egyszerű oltára
és a dúsan faragott orgonája érdekes kontrasztot alkot. Mivel a sült lazac inni
kívánt, betértünk egy boltba sört venni, amit még az üzletben ki is nyitottunk.
Egy kedves néger „norvég” kitessékelt az üzletből, mivel ott nem lehet inni, de
mint kiderült, az utcán sem, ha rajtakapnak, 1000 euro a büntetés! Ezzel a
kedves tapasztalattal tértünk vissza a buszhoz, majd az Óvároshoz gördültünk. A
régi faházak egy skanzent alkottak, ahol az ablakokon bekukucskálva
betekinthettünk a rég itt élt emberek életébe. Szép kilátás esett a kikötőre és
gyönyörködhettünk a szokatlan bergeni napsütésben. Hamarosan tovább indultunk,
mert még 250 km
várt ránk az esti táborhelyig. Egy nagy ugrással eljutottunk Norvégia
leghosszabb fjordjáig, a 204
km hosszú Sogne fjordig, melyen gyorsan átkeltünk (keresztben)
a következő komppal. Továbbhaladva azt találgattuk, hogy ma is
vadkempingezünk-e, de hamarosan egy mesés folyóvölgybe értünk, ahol egy
aprócska kempingben mesés helyet találtunk, ahol tárt karokkal fogadtak
bennünket. A szélesen, több ágon zuhogó folyócska füves-mohás partján vertünk
sátrat, és miközben készült a pásztortarhonya, a tulajdonos rögtönzött pisztráng-fogó
tanfolyamot tartott számunkra, majd élesben is kipróbálhattuk tudásunkat. Bár
kitartóan próbálkoztunk, János pedig a vacsorát is hanyagolta, nem sikerült
halat fogni, kivéve Norbit, aki egy 15 cm-es sebes pisztrángot fogott. Vicces
volt, hogy páran kitartóan a köveket fogták meg, és ezért a vízbe kellett menni
a horog kiszabadításához. A vacsora nagyon jól esett, és a gyönyörű környezet,
a szívélyes vendéglátás, és a napközbeni élmények hatására édes álomba
merültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése