A folyócska, amely mellett
éjszakáztunk, egy tóból táplálkozott, melynek partján teljesítettük a reggeli
futást. A gleccsert vettük célba a napi program első állomásaként, de előtte
vásároltunk. Az úton végig esett az eső, ezzel a nézelődést is nehezítve, így
sokan a szunyókálást választották. Útközben a fjordon egy hatalmas, 12 emeletes
óceánjárót láttunk horgonyozni. A Briksdal gleccser parkolójába érve kiderült,
hol vannak az utasok: emberek százai, talán ezrei tolongtak a hatalmas,
buszokkal teletömött parkolóban, szupermarket méretű szuvenír boltban és a
gleccserhez vezető úton, ahová több csoport kis, nyitott autókkal mentek fel. Ez
a gleccser viszonylag közel, félórányi túrára esik a közúttól, így nagyon
látogatott. Felváltva áztunk az esőtől és a vízesés párájától. A gleccser kék
színe meglepőnek hatott a hegycsúcsokat fedő szürke felhők előtt. A gleccser
alatt egy nagy tó gyűjtötte az olvadékvizet, rajta jégdarabokkal, partján apró
kavicsokból álló moréna-halmokkal, innen indult a gyors folyású folyó, mely a
vadvízi evezősök terepe. Az esőköpenyeket
útközben újra ki kellett próbálni, de fent már nem volt rá szükség, így
kényelmesen megebédeltem a jégár közelében. A köpenyem úgy tűnik elöregedett,
mert szétszakadt, így a butikban beruháztam egy norvég esőköpenybe. Az úton
tovább haladva észak felé a hegyekbe, ahol elfogytak a fák és törpecserjék
valamint a mohák-zuzmók borítottál a hófoltos sziklákat. A ködfelhős-esős idő
meghiúsította, hogy az 1000 m
magas kilátópontnál a Geiranger fjordot megnézzük, de sajnos azt a kompot is
lekéstük, amely több órás hajókázásra vitt volna bennünket. Ez a fjord az egyik
legszebb, amit a rajta kikötött újabb óceánjáró is igazolt. Nem vártuk meg a
másnap induló kompot, a továbbhaladás mellett döntöttünk. Az elmaradt programot
sajnáltuk, de a gleccser és a fjord látképe is elég élményt adott mára.
Kárpótlásként egy kilátóról gyönyörködhettünk a Geiranger fjord látványában a
felhőkön áttörő napfényben. Hamarosan a kempingbe értünk, ahol mindjárt az
elején volt egy kis félreértés, amiből egy nagy kalamajka keveredett, János még
meg sem alkudott, de mi már elfoglaltuk a helyeket, amely viszont nem felelt
meg mindenkinek. Végül a csapat fele faházakban, én továbbra is a sátramban
aludtam. A lencsefőzelék főzésben én is részt vettem, összességében nagyon
kellemes helyünk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése