Jót aludtunk, így könnyen
keltünk, és a reggeli futás is jól ment, felfelé futottunk egy szerpentinen,
vízesések között, a távolban gleccserekkel. Visszafelé meglepetésemre oregano-t
találtam, amit le is szedtem, jó lesz a következő makaróniba. A tegnapi
félreértést tisztáztuk, és végül úgy döntöttünk, hogy többet nem fogunk vadkempingezni,
de a tegnapi elmaradt hajóút helyett a rá szánt költséget bedobjuk a közösbe.
Így a tervezett utunkat folytathattuk tovább Kristiansund felé. Kompozással
kezdtük, majd hamar a Trollstiegen (Trollok lépcsője) kilátójához értünk, ahol
a zuhogó eső és pára miatt inkább a shop-ba mentünk be. A Trollstiegen egy
nagyon kacskaringós és hosszú szerpentin, amelyen a busz néha tolatott, hogy be
tudja venni a kanyart. Voltunk is a gondban, mikor szembe is egy busz jött,
mivel a norvég hegyi utakra jellemzően ez is csak egy sávos volt. Leérve
kiszálltunk és már tisztább időben visszanézhettünk, honnan jöttünk le,
vízesések, viadukt, tűéles kanyarokon keresztül. Újabb hosszú buszozást egy
kompozás követett, immár nem is tudom hányadik, a fjordokra ugyanis ritkán
építenek hidakat, a kompozás egyszerűbb. Volt olyan is, hogy az út a tenger
alatt ment, olyan, mint a metró. Az óceán-parti utat elérve megnéztük a kopár
szikla-szirteket a tengerben, melyeken csésze csigát szedtünk és meg is
kóstoltuk. Ezen az úton van egy híd is, amely nem csak magasra ível, hogy az
óceánjárók is átférjenek alatta, hanem oldalra is görbül, így elég érdekes
látványt nyújt. Még egyszer megálltunk a szikláknál, néhányan a
törpecserjékkel, mások a csillogó kövekkel ismerkedtek. Kristiansund előtt
újabb alagút következett, mely a tenger alatt 250 méterrel haladt, és
természetesen ennek használata sem ingyenes. A kempingünk, melyet elég korán
elértünk gyönyörű, erdők között, a repülőtér mellett, tele nagy szemű áfonyával
és csípős apró bogarakkal. A társalgó nyújtott menedéket előlük, ahol sokan ki
is használták az ingyenes Internet előnyeit. Ezt én nem tudtam kihasználni,
mert sajnos a laptop kijelzője feladta, sötét maradt, bármit tettem, és ez
kissé keresztülhúzta a terveimet, mint ahogy az is, hogy tegnap a
fényképezőgépem tett hasonlóképpen. A tejfölös gomba rizzsel nagyon népszerű
volt, melyet aztán le is kellett sétálni. Eközben megismerkedtünk egy helyi
polgárral, akinek egy 69-es évjáratú Ford-ja volt, nagyon szép állapotban, és a
motorja is szépen duruzsolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése