Ezután meglátogattuk a régi dohánygyár épüéletét, ami most az Egyetemnek ad helyet. Még egy tanterembe is beültünk és meghallgattunk egy előadást a város történetéről. Ezután ellátogattunk egy parkba, ahol hatalmas eukaliptusz és fikusz fákat láttunk Kolombusz hajójának emlékműve mellett. Sevilla utcáin soklfelé látni az azulejo díszítést a házak falán (kék mintás csempe), és a szűk sikátorokon alig férnek el a járművek. Délben megvettük a jegyeket a Marokkói hajóútra, utána meglátogattuk az ország legrégebbi bikaviadal arénáját, majd a világ harmadik legnagyobb katedrálisát. Nem tudtuk miért izzadtunk annyira, és egy utcai hőmérőről megtudtuk, 45 fok volt. Ezután még megnéztük a Plaza Espana teret, ahol Spanyolország összes városának címere és egy festett csempéből kirakott kis fülkéje volt látható egy hatalmas kör alakú téren. Utolsó programként megnéztük az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját, amely még most is áll. Ezután elutaztunk Cadizba (Kádiznak kell ejteni), ahol úszómedence és régen látott zöld gyep fogadott minket.
Ezt a blogot azért indítottam, hogy ne a napi problémákkal, a rossz hírekkel, negatív hatásokkal foglalkozzam, EHELYETT minden napban találjak legalább 3 jó dolgot, amivel érdemes foglalkozni, ami jó érzést okoz, amivel pozitív irányban változhatok én és a környezetem is. ÉN itt minden nap legalább 3 pozitív dolgot olvashatok MAGAMRÓL, és még az is, aki kíváncsi a jó hírekre.
2010. augusztus 30., hétfő
10. nap Sevilla
A mai program Sevillában (Szevijjának kell ejteni) kezdődött, ahol először megismerkedtünk a város kerékpárkölcsönuőivel, ami kb. úgy működik, mint egy parkolóautomata, csak nem jegyet ad, hanem egy biciklit. Láttunk virágzó banánfát az egyik kertben, az utcákon pedig lovas hintók is jártak a villamosok mellett.
Ezután meglátogattuk a régi dohánygyár épüéletét, ami most az Egyetemnek ad helyet. Még egy tanterembe is beültünk és meghallgattunk egy előadást a város történetéről. Ezután ellátogattunk egy parkba, ahol hatalmas eukaliptusz és fikusz fákat láttunk Kolombusz hajójának emlékműve mellett. Sevilla utcáin soklfelé látni az azulejo díszítést a házak falán (kék mintás csempe), és a szűk sikátorokon alig férnek el a járművek. Délben megvettük a jegyeket a Marokkói hajóútra, utána meglátogattuk az ország legrégebbi bikaviadal arénáját, majd a világ harmadik legnagyobb katedrálisát. Nem tudtuk miért izzadtunk annyira, és egy utcai hőmérőről megtudtuk, 45 fok volt. Ezután még megnéztük a Plaza Espana teret, ahol Spanyolország összes városának címere és egy festett csempéből kirakott kis fülkéje volt látható egy hatalmas kör alakú téren. Utolsó programként megnéztük az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját, amely még most is áll. Ezután elutaztunk Cadizba (Kádiznak kell ejteni), ahol úszómedence és régen látott zöld gyep fogadott minket.
Ezután meglátogattuk a régi dohánygyár épüéletét, ami most az Egyetemnek ad helyet. Még egy tanterembe is beültünk és meghallgattunk egy előadást a város történetéről. Ezután ellátogattunk egy parkba, ahol hatalmas eukaliptusz és fikusz fákat láttunk Kolombusz hajójának emlékműve mellett. Sevilla utcáin soklfelé látni az azulejo díszítést a házak falán (kék mintás csempe), és a szűk sikátorokon alig férnek el a járművek. Délben megvettük a jegyeket a Marokkói hajóútra, utána meglátogattuk az ország legrégebbi bikaviadal arénáját, majd a világ harmadik legnagyobb katedrálisát. Nem tudtuk miért izzadtunk annyira, és egy utcai hőmérőről megtudtuk, 45 fok volt. Ezután még megnéztük a Plaza Espana teret, ahol Spanyolország összes városának címere és egy festett csempéből kirakott kis fülkéje volt látható egy hatalmas kör alakú téren. Utolsó programként megnéztük az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonját, amely még most is áll. Ezután elutaztunk Cadizba (Kádiznak kell ejteni), ahol úszómedence és régen látott zöld gyep fogadott minket.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése