Ma reggel a vártnál korábban, fél 7-kor ébresztett a túravezető azzal, hogy a lányok nagyon szeretnének inni apa pálinkájából. Ez ugyan nem volt teljesen igaz, de felkeltem, és így kényelmesen kávézhattam, reggelizhettem, és fürödhettem a még teljesen üres mosdóban. Nagyon érdekes az itteni WC, amire nem lehet ráülni, csak egy lyuk van, ami fölé oda lehet guggolni. Ilyent még csak Horvátországban láttam, de úgy tűnik a mediterrán országokban ez a divat. A reggel hűvös volt, a sátor az esti párától olyan nedves, mintha eső esett volna, de a reggeli nap hamar megszárította. Sátorbontás és pakolás után hamar útra kelt a csapat, és folytattuk az utat Olaszország hátralévő része felé, a szokásos rövid megállókkal. Ma került sorra az igazi bemutatkozásra, a buszon, mikrofon előtt mindenki elmesélhette, miért is jött el erre az útra. Én elmondtam, hogy az én 6 éves Enikő kislányom is el akart jönni, de egy ilyen hosszú út csak nagyobb gyerekeknek való. Útközben Genova előtt megláttuk a tengert, de csak távolról, és rengeteg alagúton haladtunk át a hegyes-völgyes tengerparton haladva.
Délután 1 órakor értünk a francia határra. A francia riviéra hasonló az olaszhoz, sok szikla, mediterrán házak, olajfák és szőlő. Úgy terveztük, hogy 8 után megérkezünk, de először is eleredt az eső, másodszor a kemping érkezésünkkor bezárt. Egy másikat kellett keresnünk, amit egy kedves francia néni segítségével a szomszéd faluban találtunk meg. A sátorveréssel 11-re végeztünk. A nap csúcspontja a finom meleg vacsora volt, ami még otthon főtt meg 2 nappal ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése