Ezt követően látogattuk meg a Sagrada Familia (szent család) templomot, melyet szintén Gaudi tervezett és épített, több mint 100 éve épül, jelenleg is tele van toronydarukkal és építőmunkásokkal. Ami viszont kész van, az lélegzetelállító. Ilyen hatalmas, girbe-gurba mintázatú, növényekkel, állatokkal és bibliai jelenetekkel gazdagon díszített, bonyolult és aprólékos faragásokkal teli, soktornyú templomot még nem láttam. Az épület előtt több száz méteres sor áll, hogy az emberek belülről is megnézhessék, erre mi nem kerítettünk sort. Inkább megnéztünk még két hasonlóan érdekes vonalvezetésű Gaudi házat, melyek közös jellemzője a templomhoz hasonlóan, hogy minden van benne, csak egyenes vonal nem, és elsősorban növényekre vagy állatokra hasonlít, mint épületre. Sétáltunk még a Rambla nevű sétányokon, ahol mutatványosok, mindenféle árusok, arckép rajzolók, Tapas-t (spanyol egytálételeket) kínáló éttermek és kávézók gondoskodtak arról, hogy a hömpölygő embertömeg jól érezhesse magát. Én benéztem a piacra is, ahol a mediterrán áruk, gyümölcsök, zöldségek, tengeri herkentyűk kavalkádja közepette ételbárok kínálták friss árukból készült ínycsiklandó ételeiket, ahol végre megkóstolhattam a sült polipot. A városnézés Kolombusz Kristóf szobránál ért véget, ahonnan továbbutaztunk immár a francia határ felé, ahol a Pireneusok lábainál fekvő kempingben, a parafát adó paratölgyek és a fegyőmagot adó mandulafenyők alatt tölthettük az utolsó spanyolországi éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése