Reggel nem tudtam aludni, csak
5.10-ig. Láttam egy portyázó sünt a sátrak között. 6-kor a rendszeres reggeli
futást kezdtük meg. Három kör a kertvárosban, közben egy mezei nyulat láttunk a
házak közt. A reggeli gyülekezőn előkerült egy Skandinávia térkép is 1988-ból,
melyen még volt NSZK és NDK is. Hosszú, unalmasnak ígérkező autópálya, a
legtöbben aludtak az úton Dánia felé. Megállított egy rendőrautó minket (előző
nap egy motoros rendőr szintén), mert úgy látták, billeg a busz, ezért
megfordítottak és bevezettek minket egy Mercedes szerviz és műszaki vizsga
állomásra. Először nagyon mogorván néztünk egymásra, de Lilla és Gabi beszédbe
elegyedett a rendőrökkel, és már majdnem magunkkal vittük őket Skandináviába.
Kb. 1 órás várakozás után sor került a buszunkra, mire 1 perc alatt
megállapították, hogy a busznak semmi baja. Indulás tovább. Punnyadás a buszon,
majd pontban 14.00-kor átléptük a dán határt, melyet csak egy tábla jelzett. Mellékúton
haladtunk, nagyon rendezett táj képe terült elénk. Ribe előtt kicsit kevertünk,
végül rájöttünk, hogy a Viking Centert keressük. A belépő megváltása után
felfedeztük a viking falut, ami nem egy egyszerű skanzen, hanem egy élő, működő
közösség. Állatokat tartanak, fazekat készítenek, üveggyöngyöt, fafaragást
készítettek, amit ki is lehet próbálni. Gyerekjátékok, harci bemutatók (amit
nem láttunk, mert a vitézek éppen aludtak). Nagyon látványos és élettel teli,
de nem csak ünnepnap, hanem minden nap. Ezután meglátogattuk Ribe ókori
városközpontját, régi fa-szerkezetes házakkal, szűk, macskaköves sikátorokkal,
patinás templomokkal. A városnézés után irány a városszéli kemping. Gyönyörű,
gyepes, nagy fák árnyékában, fürdőmedencével. Táborverés, úszás a hideg vizes
medencében, slambuc evés, utána „bash” játék, mely nagy nevetésekre adott okot.
A csapat egy része vissza a városba, ahol eltévedtek és éjfél után értek haza.
