Útinapló: Skandinávia 2011.07.30 – 08.19

Kedves Barátaim, Tisztelt Olvasó!

Az alábbiakban az idei nyár 3 hetes túrájáról szóló útinaplómat olvashatod. A tavalyi évtől eltérően ezt most nem csak a kislányomnak, hanem minden érdeklődőnek írtam, és elsősorban a saját élményeimet, benyomásaimat tartalmazza. Nem állt szándékomban olyan "hivatalos" úti beszámolót írni, mely minden eseményt és minden személyes történetet tartalmaz, ez az írás most főként RÓLAM szól. Kívánom, hogy élvezettel olvassátok soraimat, nézegessétek a képeimet, és vagy visszaemlékezve, vagy csak elképzelve utazzunk vissza együtt Skandináviába!

Külön köszönet Arnóczky Évának, aki nélkül ez a túra számtalan élménnyel és inspirációval szegényebb lett volna!

Ha a fényképes összefoglalóra vagy kíváncsi, nagy méretű diavetítésben azt itt is megtekintheted: 

MEGNÉZEM

A blog olvasását időrendi sorrendben itt érdemes kezdened:

ELKEZDEM

Jó szórakozást kívánok:

Zadravecz Károly

21. nap (08.19.) Paulsdorf – Kaposvár

Eső kopogására ébredtem, de mire kibújtam a sátorból, már el is állt. A friss reggeli levegőn a tó körül futva eljutottam a szomszéd faluba, és közben még érett körtét is találtam az út mentén. A futás végén természetesen úszás és tisztálkodás a tóban, majd hamarosan hazafelé vettük az irányt. Miközben az Érchegységen haladtunk át, János mesélt a 2004-es út utolsó éjszakájáról, melyet itt töltöttek Altenbergben, mikor kirabolták őket és egész délelőttjüket a rendőrségen töltötték. Velünk szerencsére nem történt semmi hasonló, a néhány esős napot és hűvösebb éjszakát pár nap múlva, a forró magyar nyárban még vissza fogjuk sírni. Egy nagy nekirugaszkodással átszelve a volt Csehszlovákiát Győrben kiraktuk a pestieket, és már este 9 órakor otthon is voltunk Kaposváron. Igazán élvezetes és gyönyörű túra volt, jövőre is szívesen mennék ezzel a csapattal.

<<Vissza az elejére

20. nap (08.18.) Rostock – Drezda – Paulsdorf

Ha az esték nem is világosak, a reggel itt is csak reggel. A kemping hatalmas, kifutni belőle is 6 perc volt. A méretéből csak arra következtethettem, hogy itt valahol strand van, és ez be is bizonyosodott. A tengerpart hasonló volt, mint Svédországban, csak a hullámtörő cölöpsor törte meg 25 méterenként. A nedves homokon így is jó volt a futás és utána a langyos vízben a fürdés. A kemping elhagyása nem ment egyszerűen. Távozáskor közölték, hogy mindenkit be kell jelenteni, mint egy hotelben, ez személyenként 1 oldalnyi adat megadását jelentette, ami Jánosnak 1 órás papírmunkát jelentett. Amíg ez tartott, Csilla makk-kupakkal fütyülést tanított nekünk, a kempingben alvók nagy örömére. Ezek után jelentős késéssel indultunk Berlinbe, ahol még vásárolni is kellett, ami készpénz híján nehezen ment, mivel a bankkártyáinkat nem fogadták el. Mikor a városnézésbe fogtunk volna, kiderült, hogy metrójegyet sem tudunk venni, így Gabitól elbúcsúztunk, aki itt fejezte be az utazást, és közös elhatározással tovább indultunk Drezda felé. Ennek nem örült mindenki, de másfél óra tényleg nem lett volna elég Berlinre. Drezdában viszont minden egy helyen volt, a kapott 1 óra alatt körbe lehetett járni a nevezetesebb, szépen helyreállított épületeket, és egy korsó Radeberger-re is jutott idő. Hogy az öröm ne legyen teljes, a busz ismét nem tudott a megbeszélt helyen megállni, ami újabb fél óra helyben topogást eredményezett. Szerencsére hamar elértük a kempinget Paulsdorfban egy tó partján, nagy stranddal. Én rögtön a partra mentem, és amíg a többiek helyet foglaltak és sátrat vertek, én egy jó fürödtem a tiszta vizű tóban. Az utolsó vacsora következett, ami természetesen úti kaja, azaz konzerv volt, de miután feldobtam a szülinapi borozgatás ötletét, egy nagyon jó hangulatú beszélgetés következett. Ugyan csak 3 hét múlva lett volna születésnapom, de mikor ünnepeljek ezzel a társasággal, ha nem az utolsó, együtt töltött este?

Tovább>>

19. nap (08.17.) Koppenhága – Rostock

Szállásunk az Absalon váráról elnevezett kempingben volt a külvárosban, melyet a reggeli futás közben fedeztünk fel. Ezután visszatértünk a városba, ahol a Christiania hippi-negyed meglátogatása volt az első. Első benyomás alapján koszos és rendezetlen, de a köztéri szobrok és a graffitik alapján némi művészi értéket is felfedezhettünk. Mindenki vadul fotózta ezt a fura világot, de negyed közepére érve táblák, feliratok és hangosan ordítozó helybéliek tájékoztattak, hogy tilos a fotózás. Persze rájöttünk, hogy mire megy ki ez a szemérmeskedés, hiszen a háztetőkön, a kertekben növő kender és az utcai hasis árus nem hagyott kétséget afelől, hogy ez a hely még mindig a drogosok fellegvára. Közvetlenül a főbejáratot jelölő nagy fakapuval szemben egy általános iskola található, és pár lépésre egy gimnázium is, ahová a hippik gyerekei is járnak. Ezt követően a sétahajós városnézés következett a csatornákon. Mivel sokaknak a WC keresése fontosabb volt a hajókázásnál, és csak 10 percünk volt az indulásig, a pontosan induló járatról majdnem lekéstek. A vízről nézve egészen különleges látványban volt részünk. Az operát, a lakóházak mellett parkoló magán jachtokat, a csónakházakat, a gyönyörű vitorlás hajókat és a lakóhajókat csak a vízről lehetett ilyen jól megnézi, az alacsony hidak alatt való áthaladás, ahol a kezünkkel elértük az alját, egészen izgalmas élményt nyújtottak. A zónán kívül parkoló busz miatt újabb kutyagolás várt ránk. Nagy várakozással álltunk a Carlsberg sörgyár meglátogatása elé, amit csak csigázott az ajándék, nyakba akasztható sörnyitóval kombinált telefontartó. A kiállítás bemutatta a sörgyártás és a sörgyár történetét, a sör előállítás, hordógyártás, sörszállítás folyamatát a múltban és a jelenben. Napjainkra már több mint 28 milliárd palack sört állítottak elő, de nem csak a Carlsberg, hanem a Tuborg márkát is. A belépőhöz kaptunk 2 sörkupont is, így a kiállítás megtekintése után a sörcsapokhoz járultunk, és a kapott söröket a helyben, grillen készült finomságok társaságában fogyasztottuk el. A jókedvet még a zuhogó eső sem szegte az ernyők alatt, de egy félreértés újabb kavarodást okozott: a busz a kijáratnál parkolt, mi pedig a bejárathoz mentünk vissza, és erre csak fél óra után jöttünk rá. A busz azután a sziget déli csücskébe, a komphoz vitt bennünket, és a hajóról inthettünk búcsút Skandináviának és az utunkat Németország felé vettünk. Kint, a nyílt tengeren hatalmas szélerőmű parkot láttunk a sekély vízben állva, de hamarosan megláttuk a túlparton Rostock kikötőjét is. Partot érve hamarosan kempinget is találtunk, ahol tini disco-val fogadtak minket. Míg a rizses lecsó elkészült, a bárban a fiatalok sörözhettek. A gyors takarodót a korai sötétedés és a rendkívül éhes szúnyogok sürgették.

Tovább>>

18. nap (08.16.) Halmstad – Koppenhága

Reggel olyant tettem, amilyent az út során még soha. Összepakoltam a csomagjaimat és feltettem a buszra, mielőtt a többiek megkezdték a készülődést, így maradt másfél órám arra, hogy lemenjek a partra. Először kagylókat gyűjtögettem, majd futottam egy fél órát a hűs, reggeli tengeri levegőn, majd egy frissítő fürdő következett. Mire visszaérkeztem a táborhelyre, a busz már el is hagyta a kempinget, de én csakazértis letusoltam és a megbeszélt idő előtt 2 perccel felszálltam a járműre. Első utunk a helsinborgi komphoz vezetett, ahonnan áthajóztunk a dániai Helsingør-be. Eszti és Csilla véletlenül a kompon maradt, így kikötés után jó pár száz métert kellett kutyagolniuk, mire az első parkolóban várakozó buszra fel tudtak szállni. Ezután Hamlet várát, templomokat, az óváros favázas épületeit tekintettük meg. Feltűnt, hogy itt az utcán árulják a szeszesitalokat, sőt, a teraszokon fogyasztják is, nem úgy, mint Norvégiában. Némi séta után buszra pattantunk, és irány a főváros, Koppenhága. Odaérve az eligazítás alatt tanulmányozhattuk a dán kerékpárokat, majd kutyafuttában megnéztük a gazdagon cizellált tőzsdepalotát, majd sikeresen eltévedtünk. Miután a látnivalókat visszafelé is megtekintettük a Tivoli vidámparkkal szemben megtaláltuk a soktornyú, díszes városházát, előtte a nagy dán mesemondó, Andersen szobrával. A további eltévelyedések elkerülése érdekében páran leszakadtunk a csapattól és a várostérkép beszerzése után önállóan láttunk neki a város felfedezésének. Benéztünk egy hírneves Hard Rock Cafe-ba, de a nap csúcspontja csak ezután következett: egy sarki kiskocsmában egy jó korsó sör a ház elé kiülve. A jóleső lazítás után már nagyobb kedvvel vetettük magunkat a felfedezésbe. Megnéztük az egyetemet, néhány templomot, köztük egy érdekes, klasszicista stílusút is márványból faragott apostolokkal, Éva rögtönzött táncbemutatót kreált az utcai dzsessz-zenészek előtt, majd a Rosenborg kastély parkjában gyönyörködtünk. Érdekes volt bemenni a lakóházak udvarára és bekukkantani a helyiek életébe. Az Új kikötőnél (mely a nevével ellentétben igencsak ódon volt) a természetfotós kiállításban és a hanza stílusú házakban gyönyörködtünk, majd a Kis hableány szobrához siettünk, melyet nagy turista áradat vett körül. Bence, az egyik buszsofőr ott várt ránk, hogy a zónán kívül, 1 km-re parkoló buszhoz vezessen. Lógott is a nyelvünk rendesen, de a meglepetés csak a buszon ért igazán, hiszen a csapat nem volt sehol, mivel ismét eltévedtek. Összességében pont ezen okok és a fáradtság miatt ez a nap volt számomra a körút mélypontja, de túléltem. A kemping a város szélén volt, a vacsorafőzésben én is benne voltam, de nem is volt gond, a makarónit rutinosan összedobtuk. Négy fiú taxival visszament a városba, hogy a Koppenhága – Pilsen bajnoki mérkőzést élőben élvezhesse. A napot gyors takarodóval zártuk. 

Tovább>>

17. nap (08.15.) Høysand – Tanumshede – Göteborg – Halmstad

Végre nem egyedül futottam, így könnyebb is volt felkelni. A futás befejeztével rájöttünk, miért is van itt ez a szép kemping. Nem messze egy jól kiépített, homokos partú, tengeri öbölben található strand terül el, és mivel a víz kellemesen meleg volt, egy jót fürödtünk. A szokásos reggeli eső még jobban rákezdett, csak hogy emlékezzünk, milyen a nyár Norvégiában. Az első utunk egy bevásárló központhoz vezetett, ami zárva volt, így a szomszédos benzinkúton vertük el a maradék norvég koronánkat, melyre nem lesz már szükségünk. Innen már szinte észrevétlenül mentünk át Svédországba, ahol az első megállónk a Tanumshede melletti Vitlycke múzeumnál volt, ahol a bronzkori kézművesség emlékeivel és az erdőben szétszórtan található bámulatos sziklarajzokat néztük meg. A rajzok érdekes stílusban jelenítették meg az őskorban itt élt emberek életét. A sziklarajzok mellett rengeteg vörös áfonyát is találtunk, amiből jól megszedtük magunkat. Ezután már meg sem álltunk Göteborgig. Ennek örömére mindenki azonnal WC-t keresett, így a városnézés később is kezdődött. Az opera, a kikötő, a jelentősebb terek is feledhető élményt nyújtottak számomra. Egy nagyon fiatal városról van szó, ennek ellenére jelentős hajózási, ipari, egyetemi központ. Ami viszont feledhetetlen tapasztalat, hogy a svéd nők közel sem szőkék (inkább szőkítettek), és sokan rettentő idiótán öltözködnek. A város viszont pezsgő, fiatalos, egészen élhetőnek tűnik. A piacon meglepődve tapasztaltuk, hogy sok a magyar termék, a Pick szalámitól a Gyermelyi száraztésztáig, a szaloncukortól az őrölt paprikáig sokféle dolgot lehetett kapni, ami bizonyítja, hogy itt sok magyar él. Erre csak rátett egy lapáttal a főutcán álló lángosos bódé. Pár órás nézelődés után tovább indultunk Svédország déli része felé. Útközben szomorúan láttam, hogy a hegyek végleg elfogytak, a svéd táj egyhangúságát csak a szélkerekek törték meg. A halmstadi kempingbe érve meglepődtünk, hogy a recepción nincs senki, így ott foglaltunk helyet, ahol akartunk. A másik kellemes tapasztalat, hogy a vizesblokkok ultra-szuper színvonalúak. Amíg a paprikás krumpli készült, elmentünk futni, mivel a holnapi kompozásra tekintettel fél nyolckor kell indulni. A tengerpart a kempingtől 50 méterre volt a homokdűnéken túl, és minden várakozást felülmúlt. Széles, homokos föveny, melyet simára gereblyéztek, padok, szemetesek, mentőfelszerelés, WC minden 100 méteren. A fövenyen olyan jól esett a futás, amilyent még soha nem éreztem. Futás közben az apró kagylók héja ropogott a talpam alatt, miközben a lenyugvó nap vörösre festette a felhők alját. Annyira élveztem, hogy elhatároztam, reggel is kijövök. Visszaérkezve a táborba éppen elkészült a vacsora, majd egy szintén emlékezetes közjáték következett. Piroskát az éjjeliőr bezárta a konyhába, miközben éppen mosogatott. Mialatt többen a kiszabadításának módozatait fontolgatták, ahol szóba jött a fejszés zárszétveréstől az ajtó tokostól való kitépése busz segítségével, nagy nehezen visszajött az őr, és szabaddá tette Piroskát. Erre aztán mindenki elnyugodott és le is feküdt, mivel eléggé délen voltunk már ahhoz, hogy korán sötétedjen.

Tovább>>

16. nap (08.14.) Storenga – Oslo – Høysand

A hajnali vöröslő ég köszöntött, mikor újra egymagam vágtam neki a futásnak, mely egy hagymaföld mellett vezetett el. Így az ebédre megoldódott a zöldség kérdése is. Szokásos fürdés a friss vizű tóban, majd a főváros, Oslo meglátogatása következett. Először a Vigeland parkot néztük meg, ahol nagyon érdekes, élethű emberábrázolások láthatók. Ezt követően a múzeumokat vettük célba, melyek egy helyen, egy félszigeten találhatók. Sokan megnézték a Kon-Tiki múzeumot is, én addig megebédeltem, de a Fram múzeumba már én is bementem, ahol Amundsen, a híres sarkkutató hajója van kiállítva, melybe be is lehet menni. A felszerelési tárgyak és korabeli fényképek betekintést nyújtottak a felfedezők életébe. Volt, aki a Viking hajók múzeumát is megnézte, majd visszabuszoztunk a városba. A királyi palotába a marcona őrök nem engedtek be a szitáló eső ellenére sem. A nemzeti színház és Ibsen szobrának megtekintése után be tudtunk jutni a nemzeti galériába ingyen, mivel minden vasárnap díjmentesen látogatható. A leghíresebb festmény, Edvard Munch – Sikoly című képe nem tett rám mély benyomást, de voltak gyönyörű tájkép festmények is. A parlament jóval kisebb, mint a magyar, de szép épület. Az utazásunk előtt 1 héttel történt robbantásos merénylet helyszíne ugyan körbe volt kerítve, de a kitört ablakok mutatták a robbanás erejét. Ezután már csak a városháza harangjátékában és a kikötőben álló fa vitorlásokban gyönyörködtünk, egy szuvenír boltban gyorsan elköltöttük a maradék aprót, hiszen ez az utolsó vásárlási lehetőség Norvégiában, holnap Svédországba megyünk. Az operaházat, mely egy, a tengeren úszó jéghegyet formáz, csak egy pillanatra tekintettük meg, és már indultunk is a déli irányban lévő kemping felé. A szállásunkat ismét esőben értünk el, a kemping szép, és tiszta volt. Kár, hogy mára éppen konzerv lett betervezve.

Tovább>>